Nehéz szívvel…

image_207.jpg Nehéz bármit is írni a brazil – német mérkőzésről, nem is írom le az eredményt, nem visz rá a lélek, aki szereti a futballt kicsit meghalt lélekben a keddi elödöntő után. Még a józan német szimpatizánsok is érzik, hogy ez sok volt, túl nagy sokk ahhoz képest amit a brazil futballkultúra adott a világnak. A brazil labdarúgás fél óra alatt a porba hullt. Lelke megállt. Minél előbb újra kell éleszteni! Mindehhez azonban előbb egy korkép, egy diagnózis felállítása szükséges.  Én csak amolyan háziorvosi megfigyelésekre vagyok képes a látottak és a halottak alapján nem egy alapos kivizsgálásra. Milyen volt a brazil válogatott? Mint egy éhes, de fogatlan oroszlán. Elismerem Thiago Silva és Neymar kiesésének nehézségét, a látottak alapján különösen az első hiánya volt kiütköző, jó de ez csak két fog, és mi egy erős jól harapó állkapocsra gondolunk amikor az oroszlánra, egy nagyhatalomra gondolunk. E két játékos mellett még Marcelo jöhetett volna szóba a korábbi válogatottak névsorában. Nem akarok személyeskedésbe átcsapni, de ezek tüneti jeleket takarnak. Oscar, Bernard tehetséges labdarúgók, de fiatalok még a brazil válogatotthoz és csak a következő vb- re lettek, lennének alkalmasak, ezt Neymarra is érvényesnek érzem. Igazán szupertehetségnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon vb csapatba kerüljön. Gondoljunk vissza az 1998 -as vb – döntőre, amikor a franciák, meglepetésre 3:0 simán verték a brazilokat, és az azt megelöző máig tisztázatlan Ronaldo storyra.

image_212.jpg 22 évesen óriási teher volt rajta, pedig körülötte Dungától Leonardoig rutinos játékosok voltak, mégis hiányzott mellőle Romario, akit sérülés miatt nem kis polémia után otthon hagyott Zagallo. A brazil Pro helyett pedig legyen német Kontra mely e tételt a másik oldalról alátámasztathatja, Loew csapata a futball belső időszámítása szerint is ezeréve együtt játszik, és ideális labdarúgó korban van. Mi lehet az oka annak, hogy Scolari aki 2006-ban felismerte és alkalmazta ezeket az arányokat Ronaldoéknál, most ennyire aránytalan lett.   Mikor ér egy futballista sokat a managereknek a világpiacon, ha fiatal tehetséges; mikor ér még többet egy futballista a világpiacon, ha fiatal, tehetséges és brazil válogatott, mikor éri a legtöbbet, ha fiatal, tehetséges, brazil válogatott és világbajnok. Jó, de hol lehet komolyan esélyes egy ilyen csapat a világbajnoki címre. Otthon, egy ország támogatásával. Az idealizmus azonban nem tudja felülírni a gazdasági materializmust, amely felülírja a szakmai szempontokat. Scolari útjai London, Párizs, és Oroszország, a gyors és nagy futballpénzek hazája. Gondoljunk bele, hogy építették fel David Luizt és, hogy a Chelsea- től milyen gigaösszegért vette me a Paris Saint -Germain Thiago Silva mellé, miközben Scolarinak adta volna magát a párizsi brazil védelem a Maxwell – T. Silva- Alex sor. Maxwell ott volt a keretben nem játszott, Alex viszont már 30 fölött eladhatatlan, bármennyire is jobb párost alkotott T. Silvával, ráadásul fegyelmezettebb, tud helyezkedni, jobb a lövőereje és a fejjátéka.image_209.jpg Neymart is szépen felépítették, gyakorlatilag minden edzésen megvéd egy kis gyereket a biztonságiaktól, miközben Messi ki nem állhatja a jövő reménységeit. De ez csak egy kis gonosz kiszólás. Viszont az, hogy míg őt felépítették, Santosbeli társát Ganso-t, talán az egyik legígéretesebb brazil írányítot elfelelejtették, talán mert nem tud védekezni, hatékonyan visszatámadni, így az európai piacon nehéz eladni.   Mit csinál a piac? A neves gazdaságtörténész Polányi Károly szerint : “Eltöröl minden különbséget: amit a természet különbözővé tett, azt a piac egyneművé teszi. […] Ez az egyneműség kedvező a gazdasági elméletnek, de ártalmas a gazdaságtörténet szempontjából. Hiszen a történelem anyagát éppen azok a különbségek alkotják, amelyek a piacon eltűnnek.”  “Egyneműség”: a németet játszó csapatnak, a brazilt durvának tartják, Scolari német játékosokat ölelget 1: 7 után; mindkettő lényegi elmosódás, mégha erős és túlzó is. “Történelem” és “természet”, némi nagyítással és kölcsönös egymásra hatásával nevezzük e kettőt kultúrának, és némi szűkítéssel értsük alatta a brazil futball kultúrát, azt az egyedi megközelítést és stílust amelynek köszönhetően Brazília elsőszámú futball nagyhatalommá vált a világon. Mit mondhatunk most el Polányi Károly gondolatát továbbfűzve? A globalizáció megette a brazil oroszlánt, aki hagyta is, hogy megegyék. A brazil futballista az elsőszámú árucikk a labdarúgás viágpiacán, de nem tudja szakmailag elérni és kiteljesíteni a benne lévő optimumot, túl hamar kerül Európába, túl sok teher kerül rá, túl hamar kiég és leharcolt oroszlánként tér vissza. Valljuk meg, őszintén a négy évvel ezelőtti csapat támadó háromszögében, Kákában, Luis Fabianoban és Robinhoban még benne kellett volna lennie egy vb- nek. Nem volt. És itt még nem beszélek, a hazai értékekről és csiszolatlan gyémántokról, amelyeket, most még fokozottabban kellett volna kiemelni és csiszolni a braziloknak a világbajnokság odaítélésének napjától kezdődően.  Természetesen a kialakult helyzet csak részben Scolari hibája, de ő felvállalta azt, gondolom megérte neki, előzetesen, hit abban, hogy a brazil futball – kultúra önmagától megnyeri a vb – t. A kiválasztott, a kiválasztatott brazilok tehetségüknél fogva, zsigerből meg teszik azt, amit a németek évek alatt felépítettek. Scolari egy kapura játszott és öngólt lőtt, helyesebben egy lövéssel két gólt akar rúgni, teljesen csődöt mondott.image_214.jpg  A privatizált válogatott egy rossz intézményrendszerre utal, a sportpolitikától,a szövetségtől a klubokig, amely nem volt képes ellensúlyozni a piaci érdekeltségeket. Olyan közkincsnek tekinteni a nemzeti válogatottat, amelyet nem uralhatnak egyéni gazdasági érdekek és nyereségvágy. Így nem is tudta a lehető legjobb nemzeti csapatot kiállítani a vb- re.  Mindez pedig  alátámasztja az országban tapasztalható gazdasági – társadalmi folyamatokat, az egyenlőtlenségek növekedését, a feszültségek kiéleződését: a középosztály félelmeit, az elit ideologizált egoizmusát, a szegény rétegek kilátástalanságát és az egymásfelé nyitás hiányát. Ez az egymástól való elzárkózás a futball tekintetében egyrészről gátolja az új tehetségek kifutását, másrészt a szakmai intelligenciát is megkérdőjelezi: se Ronaldo se Dunga, csak óriási futballpénzek.   A brazil válogatott  a mindenkori futball kultúra kvintesszenciája, ugyanakor szimbolikus tőkeként funkcionál. A nemzet önmagáról adott és kapott ujjlenyomata. A nemzet gerince a középosztály, amelynek legfőbb jellemzője talán a stabilitás és a nacionalista attitüd, nos utóbbiból a brazil válogatottnál nem volt hiány az előbbiből annál inkább. A válogatott viszonyrendszerében így a társadalmi képlet ugyanazt az eredményt adja, a stabilitás hiányát és a nemzeti egység funkcionális zavarait. Utóbbi pedig az instabilitással függ össze, amely ha nem érzi a biztonságot lefelé zár és elutasító, felfelé meg passzív – agresszív a függés – függetlenség között örlödően. Ez az örvényszerű állapot és mozgás a brazil válogatottra és  szereplésére is jellemző volt, hiányzott belőle az a koncentráltság és nyitottság amely a korábbi nemzeti tizenegyekben jelen volt.   image_215.jpgTermészetesen a futball csak a jéghegy, stílszerűbben mondva a cukorhegy csúcsa, mely megédesíti a brazil mindennapokat, ami most elvesztette minden ízét, mert az a helyes arányokból és a minőségi alapanyagokból nyerődik ki, visszatükrözi a brazil társadalmi viszonyokat, az érdekcsoportok, az oligarchiák létét, amelyek hagyományosan nyitottabbak a külföld és zárkozótabbak saját társadalmuk felé. A politikai és gazdasági korrupciót, és a velük szemben megnyilvánuló társadalmi elégedetlenséget, mely a világbanokság megrendezését övezte.  Carlos Alberto Parreira cunamihoz, hasonlította a németek elleni összeomlást, igaz hirtelen jött, de nem természeti csapás volt, csak úgy csapott le, itt bizony emberek játszanak, korábbi döntési folyamatok következményei csúcsosodnak ki, a válságok és a forradalmak sem maguktól törnek ki, persze a természet közrejátszhat benne, éghajlat és időjárásváltozás, de itt maximum a futball természetéről beszélhetünk, arról, hogy a németeknek minden összejött akkor és ott, amit az egész vb alatt elpuskáztak, egyszerre, igaz a brazilok megtették nekik azt a szívességet, hogy kétszer annyi és könnyű lehetőségeket adtak nekik. Ha törékeny cölöpökre építesz, jó hogy elsodor az ár, és ha a biztosító kérdez, mondhatod utána hogy cunami volt. Csak nem hisszük el.  A futball természetének  fordulásában azért reménykedhetnek az argentínok, a németek lehet hogy ” kirúgták ” magukat gólok tekintetében, felturbozótt  önbizalmuk  azonban nem sok jót ígér a gauchók számára. A gauchók azonban azért gauchók, okos harcosok, hogy megszelídítsék azt. Meglátjuk,hogy Messiéknek sikerül – e vasárnap.   A brazilokat nagy trauma érte, e fájó sebre csak némi szépségtapasz lenne a harmadik hely megszerzése. És hogy mi várható és miben bízhatnak a brazil futball szerelmesei a történelmi példában, az 1950 -es kudarc után jött a brazil futball aranykora, Peléék és a három világbajnoki cím ( 1958; 1962, 1970), amelyek amellett, hogy világklasszis játékosok alkották, koncentrált csapatok voltak, az 1958-as az 1950 -es, az 1970-es az 1966-os vb szereplést volt hivatott “tisztára mosni”.  Jósolni nem merek, de az biztos, hogy a következő világbajnokságon már egy klasszisokkal jobb brazil válogatottat láthatunk majd.

Hagy egy válasz