CR7-Néhány gondolat a madeirai kolosszusról…  

image_378.jpg

 Cristiano Ronaldo szobrot kapott szülőhelyén, Madeirán. Nem kicsit, nagyot. Kis sziget nagy hőse. De azért még ízlelgetni kell mindezt, külön – külön és együtt is: Cristiano Ronaldo, szobor, Madeira. Cristiano Ronaldo egy aktív futballista, 30 éves és világsztár; egy szobor állítása megemlékezést, valamilyen eszmei megerősítést jutatt eszünkbe; Madeiráráról a bor, földrajzi felfedezések egy korai portugál állomása, bizonyos értelemben a globális világ kialakulásának kezdeti lépcsőfoka, mondhatni hajnala sejlik fel. Ahogy a portugálok eposz írója Luís de Camões írja 16. századi művében, A luisiadákban:             

“Elhúztunk Madeira szigete mellett,

 melyet sok erdejéről hívtak ekképp;       

 hol népünk legelébb telepedett meg,     

 s melynek nevénél még a híre gyengébb.         

 De a világtól bármely távol eshet,         

 nincs hátrább, mint miket Vénusz kegyel rég,      

 ki érte Ciprust, Küthérát feledné,         

 Knidoszt, Paphoszt, ha birtokba vehetné.        

(Hárs Ernő ford., V. ének 5. versszak.)

Ha nincs Vénusz, jöjjön Apolló, s a sziget híre ismét kél. És született is a szigeten egy fiúcska kinek híre kélt, ki Cristino Ronaldo, modern Apolló, kinek utóbbi időben neve “CR7”.

image_383.jpg

 A leg-ek embere, bizonyos statisztikai megközelítésben, a gyorsasági erő és cél(tudat) embere megformáltatott. Mégis statikus az állított szobor, hiányzik a labdával történő összekapcsolódás, szemben mondjuk Eusébio lisszaboni szobrával a Benfica stadion előtt. Cristiano Ronaldo előtt még a labda képében a világ sem hever, Eusébio mozdulatával a labdával egyesül, a világgal. Mondhatnánk, hogy Cristiano Ronaldo két lábbal a szülőföldjén áll, ami Madeirának fontosabb. De ez inkább póz, mintsem szerves egyesülés, szemben mondjuk Eusébio világot teremtő labda – rúgásával. Igaz Lisszabon nem is a szülőföldje a mozambiki születésű portugál klasszisnak, az otthona volt inkább. A labda segítségével bejárt út, mozgás, a dinamizmus, így túlmutat a tipikus Eusébio-i mozdulaton, mintahogy Cristiano Ronaldo megörökített póza is. Eusébio a labda világával kilépett, átlépett a gyarmati világból, míg Cristiano Ronaldo szobránál hiányzik az átlépést jelentő világ, a labda. Viszont jól láthatóan ott a véset, a “CR7”.  

image_387.jpg

 Mi tüntette el a labda világát, melyben igencsak otthonosan kell mozogni, hogy új világokat tudjon megnyitni, hogy eltalálja azok kapuját és máshol is réseket nyisson. Engem a labda eltűntetése aggaszt…! A Cristiano Ronaldo felette “CR7”, a közötte lévő úton veszhetett el a labda. Amikor először láttam Cristiano Ronaldot, véletlen volt, egyből megfogott a játéka, a Sporting Lisszabon játékosaként egy barátságos meccsen igencsak megforgatta  a Manchester United játékosait. A további történés közismert. A hazai rendezésű portugál EB-n is jól játszott, ellensúlyozta, hogy Figoék már nem tudtak igazi csúcsformát futni.

Persze ezek mérföldkövek, mi a fordulat környékét keressük, a “CR7” térnyerését, talán Sir Alex Fergusson megérzése segíthet nekünk, miszerint ki akar futballista maradni és ki akar annál sokkal több lenni. Beckham példájából okulhatott, mégha Cristiano Ronaldo tehetsége nagyobb kincs is volt.   Lassan, de biztosan részről részre kialakult a “CR7”-ség, a “láthatatlan gépezet” megteremtette az idolt/ ikont.

image_380.jpg

És most e gép ismét formába öntötte bronzból, Madeirán és külön bearanyozott egy labdát számára és persze magának. Kell az energia és az üzemanyag… Bizonyos értelemben most én is a ” láthatatlan gép ” egy csavarja lettem, hiszen “CR7″ adja a témát, ad alkalmat egy kis eszmefuttatásra, mégha nem is állok semmilyen közvetlen kapcsolatban a ” a látható gépházzal “.

Mindenestre én még mindig Cristiano Ronaldo pillanatait keresem a pályán és nem “CR7” pózait és szerepeit. A “CR7″ szerep és a ” láthatatlan gép” akkor válik igazán láthatóvá, amikor az egyik kommentátortól meccs közben azt hallom, hogy “CR7” és nem Cristiano Ronaldo, amikor szemet szúr, hogy a szoborról hiányzik a labda, de a “CR7” ott van a talapzaton; vagy amikor nem fog kezet Michel Platinivel a klubvilágbajnokság eredményhirdetésén, mert céljai útjában áll. Aranyból kell a labda bronzból nem…

 Pedig a labdát mindig el kell kérni, Figo akkor is elkérte amikor nem ment neki, talán nála van az a labda, ami a szoborról hiányzik…  Cristiano Ronaldo komplex játékos, de nincs olyan magas improvizációs készsége mint a futball panthenon legnagyobbjainak. Olyan, mint Messinek, ha kirobbanó formában van. Így nem is tud úgy levenni a pályáról 2-3 embert, hogy azzal feltörjön bármilyen erősségű védelmi falat, mint azt a brazil Ronaldo tette.

A kortárshoz és a közelmúlt klasszisához nem is szobor, hanem zenei alkotás illene… Ezért sem tudja őket a divatipar olyan mértékben használni, persze fiziológialag sem “divat -bábuk”, míg Cristiano Ronaldo igen, gondoljunk a megörökített beállásra. Ő a tökéletes lehetőség, a divatipart is vonzza, de a futballvilágát sem idegeníti el. És a “láthatatlan gép” a mozdulatok finomságát, a szerves előkészítést, a futball – technika és kultúra egymásra és egymásba épülését, rejtett dinamizmusát nem tudja visszadni, csupán egy elemi ismétlődés megörökítésére képes: mondjuk egy beállásét, labda nélkül.

 Állás helyett egy kis háromszögelés labdával, portugál hatásoktól el nem távolódva térben és időben, Madeira, Mozambik után Brazília. A háromszögelők: Pelé – Zico – Ronaldo, a “fekete gyöngyszem ” a “fehér Pelének”, ő pedig a “fenoménnek” továbbítja a labdát, akár camoes-i eposzi eszközök is lehetnének, de rámutatnak valamire: a futball természetes nehézségére. Ez a természetes nehézség fedezhető fel gyöngyszem kialakulásának, ritkaságának, mélységből való felhozatalának folyamatában. Éppúgy mint Pelé játékában, amelyben az improvizáció, a komplex technikai tudás, a játékintelligencia és vezér szerep egyaránt megvolt. Ezért is volt gyöngy és nem csepp. És ez él tovább új formában, új megszemélyesítésben Zico esetében és áramlik tovább fenoménként a brazil Ronaldoban, a labda világa, a futball kultúrája.

image_382.jpg

 

Ezek után a “CR7” gépies és csalóka kifejezés, lehagyja a labdát, a labdaművesség fokozatait, a dekázástól az ollózásig belsővel történő átadástól az ütempasszig vezető utat. A FIFA gálán a középpályásoktól, megkérdezték, hogy kikkel játszottak volna legszívesebben, Iniesta Michael Laudrupot mondta, a játék felfogásában, az ütempasszok és a cselezési technikákban játékbeli hasonlóság felfedezhető a két játékos között. De tudjuk, hogy a brazil Ronaldonak a példaképe Zico volt, itt is felfedezhetők hasonló játékelemek (cseles kényszerítő előkészítések stb.) a két játékos között. Ez az “utánzás” túlmutat a divaton, mert a labda és világa felé vezet: a labdaérzék kialakításához, mely a labdarúgó technikába, ami pedig a játékba, a játékintelligenciába ágyazódik bele, egymásra épülnek, de körköresen erősítik egymást. Így alakulhat(ott) ki csak az a bizonyos (fekete) gyöngyszem…  

 CR7 – Enter – Gól, megvan, a gól statisztikai érdekességé rövidül, és megvan hozzá a legrövidebb út, pedig az út nem rövid, mitöbb az a legérdekesebb, az adja a legtöbbet az emberhez. Nézzük csak Pelé jellegzetes gólörömét, a földtől elrugaszkodott beteljesülés utáni pillanatot és annak szoborbeli megörökítését, ahol az arcvonások is élnek.  

image_385.jpg

 A hangsúlyt így én még mindig az improvizációs képességre helyezném, hiszen azok nehezebben utánazhatók és követhetők, de kialakítását elő lehet segíteni. Messi úgy cselez jobban, hogy egy átlépős cselt sem csinál, vagy csak nagyon ritkán, finom test -és labdáscselei környzetének várható reakcióit előzi meg. A brazil Ronaldo átlépős cselei szinte eggyé olvadtak vele, ott és akkor használta és annyit amit a helyzet megkívánt védő(i)vel szemben, nem beszélve a végtelen cselvariációról, amik természetes csodáknak tűntek. A divatipar szintén épít rájuk, de a közönség nehezen tudja külsőségeiben követni, csak csodálni játékukat.

A gyerek – futballisták inkább Cristiano Ronaldot utánozzák, helyesebben “CR7” – et, hisz a kultúripar más területein is a “CR7” -es stílus a menő. Nem azt mondom, hogy Cristiano Ronaldo játékából nem leshetnek el elemeket a jövőbeli reménységek, de a “CR7” máz sokat eltakar, körülbelül úgy és annyit amiként a labda sem került fel “CR7” szobrára. És az nem kevés, maga a labda és a futball világa…

Ráadásul megkapja a futball apollóni, fényben úszó labdáját úgy, hogy a világ futballja összegyűlt 2014 nyarán Brazíliában, és ott messze nem az ő fénye világított a legjobban. A “láthatatlan gép” tette a dolgát: a kolosszus áll…

image_386.jpg

Hagy egy válasz