Így láttam a „kapus-Királyt”, avagy az izlandi Király – dráma

Így láttam a „kapus-Királyt”, avagy az izlandi Király – dráma

Emlékezetes mérkőzést élhettünk át szombat este. A magyar válogatott ismét felültetett minket az érzelmek hullámvasútjára. Az utózöngékben semmiből kapott izlandi gólról hallhatunk. Sokan jogtalan tizenegyest kiáltottak, legalábbis ezek a hangok csaptak a legmagasabbra az ország összfórumán. Valóban belelöktek minket a semmibe?

Most már azért józanodik a fórum, erősödnek a hangok, a büntető jogos volt. „Holnap” talán már az izlandi gólhoz vezető út akkordjai is kiszűrődhetnek. Sokszor hallottuk mostanában, hogy az ellenfelek lebecsülték a magyar válogatottat és ezt mi kihasználtuk. Ellenfeleink megszegték az aranyszabályt: nem szabad sem túl, sem alábecsülni az ellenfelet. Mindkettő mérgezi a játékba lendülést, zavarba hozza a csapat alapállását. Most valami hasonló kisiklás történt, csak éppen a mi részünkről. A magyar csapat irányította a játékot az első húsz-huszonöt percben. Úgy érezhettük ekkor, egy–két góllal jobbak lehetünk.

Ezt a periódust Király Gábortól egy láb közötti kigurítás zárta. A média megénekelte és felnagyította ezt a felesleges ám jelentőségében nem elhanyagolható fodrot. Nagyítsuk fel mi is, érzésem szerint kulcsmomentum, jelentős állomás volt az izlandi gólhoz vezető úton. Miként értékeljük? Önbizalom, túlzott önbizalom, vagy könnyelműség kategóriájába soroljuk.

IMG_6015

A meccs tendenciája az utóbbit támasztotta alá. Király láb közötti kidobását, egy jó védés követte, majd egy necces – könnyelmű passz Guzmicsnak aki a csak középre veszélyes területre tudta kirúgni a labdát, ebből közvetlen gólveszély alakult ki a kapunk előtt, Guzmics nagyot mentett. Király láthatóan tajtékzott, lelkiállapota megfordult. Jött a szöglet, kapushiba, jogos tizenegyes.

A blokkolni próbáló Kádár mellett az izlandi csatár lövés helyett remek ütembe húzta el. A tendencia beérik. Egy igazi „Király –dráma” kezd kibontakozni. A csapat destabilizálódik, fel tud–e állni ezen a létfontosságú mérkőzésen…

A „kidobás”, a látványos semmi a könnyelműség első akkordja volt, egy jó védés magabiztossága tovább növelte az önbizalmat, a kettő keveréke a Guzmicsnak adott passzban csúcsosodott ki. Az ebből kialakult gólhelyzet láthatóan átfordította kapusunk lelkiállapotát. S ezt a szögletnél gyorsan korrigálni akarta egy labdafogással, a labda kiütése helyet.

Ez a rosszul lereagált meccshelyzet összefüggésbe hozható és levezethető a felesleges és a meccs tétjéhez mérten könnyelműen elvégzett kigurításával.

Ha ebben a helyzetben szerencsénk van és sikerült volna tisztázni a védőknek, valószínűleg Király Gábor a maga rutinjával is rendezhette volna a gondolatait. Visszatérhetett volna a mérkőzés tétjének megfelelő koncentrációs szinthez. A láb között kidobott labda erősen súrolta a könnyelműség határát. Ez a könnyelműség pedig rokoni szálakat mutat az ellenfél alábecsülésével.

S ez a „játékbeliség” sérülésének egyik előidézője. A könnyelműség és a könnyedség élesen elkülönül. Az igazi játékosság magas(abb) koncentráció szinttel párosul, sőt megágyazza annak lehetőségét. Kádár Tamás játéka jól példázza ezt, aki szép cselekkel hozta ki a labdákat a védővonalból és készítette elő a játékot. Kvázi a magyar csapat egyik irányítójává lépett elő ezen az EB-n. Ő lett a „király –dráma” tragikus hőse, aki igazán nem tehetett semmiről, pontosabban a jogos tizenegyesről, mi több a magyar csapat egyik legjobbja az EB-n. Kádár Tamást nem lehet hibáztatni a tizenegyesért, Király Gábort nem akarjuk.

IMG_6068

Így maradt az orosz bíró. Király Gábort sem tekintélye, sem a csapat és a közönség egymásra találása miatt nem illendő kritizálni. A kapusoknál persze nehezebb a játékszint fenntartása, hiszen ha a csapata fölényben van, kevésbé lendülhet játékba.

A koncentráció szintet magának kell fenntartania. Ennek megléte különösen fontos, hiszen Király Gábor biztos pont a mezőnyjátékban, mint „irányító kapus” rutinjának és jó rugótechnikájának köszönhetően. Nehéz visszaadni a kapus(ok) drámáját, ezért inkább Grosics Gyulától idézek:

„Azt hiszem, hogy nemcsak a kapusokat, hanem a mezőnyjátékosokat is befolyásolja a mérkőzések első perceiben a labda megfogása, illetve megjátszása. Érzékeny lelkű játékosoknál az egész mérkőzésen mutatott teljesítményre rányomhatja a bélyegét. Én is az ilyen játékos típushoz tartoztam. Éveken keresztül zavart és befolyásolt az első labdafogás. Ha az első percekben úgy hárítottam egy – egy veszélyes lövést, hogy a közönség megtapsolt, vagy láttam, hogy játékostársaim tekintetében megcsillan az elégedettség fénye, nagy lett az önbizalmam, s ezután a „védhetetlennek” látszó labdákat is sikerült ártalmatlanná tennem. Megfigyeltem, hogy ilyenkor a szerencse is mellém szegődött…” (Így láttam a kapuból című könyv)

A csoport másik meccsén az osztrák kapus valami hasonlót vitt végbe a portugálok ellen. C. Ronaldo kihagyott tizenegyesébe, az ő meccsen mutatott remek formája is belejátszott.

cristiano-ronaldo-cropped_g7cbv8xrqlql1lt9iqal4z6xo

C. Ronaldoban is benne volt, hogy ennek a kapusnak itt és most nehéz gólt lőni. Ott a kapus pozitív hősként tartotta versenyben az osztrák csapatot. Nálunk egy ellentétes előjelű dráma bontakozott ki, ahol a ”királyi percek” után a csapat vált a mérkőzés hősévé.

Nézzük mit mond, Grosics Gyula a „kapus – dráma” ezen oldaláról:

„Voltak azonban kevésbé kellemes pillanataim és mérkőzéseim is, amikor az első percekben hibát követtem el, ami esetleg később góllá is érett. Ilyenkor azután majdnem az egész mérkőzést kellemetlen idegfeszültségben játszottam végig.”

Úgy érzem elég közel vihet ez a pársor az izlandi „Király –dráma” érzelmi oldalához.

IMG_6075

A vége nem lett tragikus, sőt a mérkőzés hősöket szült, a csapategység tovább mélyült és bővült. Gera Zoltán most csendesebben játszott, de a veszélyes háromszögek és a támadást megindító mozgások előkészítésénél ott volt. Böde és Nikolics jól szállt be a játékba, velük fokozni tudta a csapat a nyomást. Bödével erősödött a középcsatár játék, igazi csatárerényként, magának is kitudott alakítani helyzetet, lekötötte az izlandi belső védőket, s ez segítette a pozíciós játékban az összekötő területek felszabadulását.

Ezek kialakulását másik oldalról Kádár szervező játéka és Dzsudzsák remek szélső játéka támogatta. Nikoliccsal az összekötőbe való mozgások és a háromszög lehetőségek bővültek, immár mindkét oldalon, amely végül gólpasszá és góllá is érett. Sokat tett hozzá a játékhoz, a két fiatal, Nagy és Kleinheisler szívüket – lelküket kitették a pályán, próbálták előkészíteni és bejátszani az összekötő területeket. A gól előtti háromszögjátékban is benne voltak.

IMG_6060

Kiemelendő Dzsudzsák Balázs, igazi vezéregyéniség volt, mindkét oldalon jól játszott. Az első félidőben, ahogy kell keresztbe cselezett és kereste a lövő lehetőségeket, a passz esélyeket. A másik oldalon vonal szélsőként az alapvonali beadások elérésére és az összekötő területekre történő betörések előkészítésére törekedett. Érettebb játékot nyújt, mint a selejtezők alatt, ez már az osztrákok elleni meccsen is érezhető volt.

Érzelmileg talán ez a mérkőzés még többet adhatott csapategység és játék tekintetében, mint az osztrákok elleni győzelem. Korábban egy –két játékos volt a központban, most a csapatjáték került fókuszba. Többen kerültek helyzetben és le is teszik a labdákat a társaknak. Érik a csapat, és egyre szerethetőbb játékot nyújt. Most az izlandiak ellen szembesülhettünk igazán a kontraszttal.

IMG_6063

Az EB selejtezők alatt a magyar válogatott felfogása inkább az izlandiéhoz állt közelebb. Most már inkább a saját futballkultúránkhoz, a háromszög helyzetek kialakítása, háromszögelések és az összekötő területek okos kihasználása a támadásban. Az izlandi „Király – dráma” a láb közötti kapus kidobással kezdődött és a csapategység katartikus megerősödésével zárult. Szerencsére ezzel az érzelmi hullámvasút további állomásai várhatnak még ránk. Jó lelkiállapotban várhatjuk a csoport legerősebb ellenfelét. Az utolsó forduló és a futball íratlan szabályai alapján gólgazdag és látványos mérkőzésre számíthatunk.

FullSizeRender

Válasz ( 1 )
  1. Komlósi Zoltán
    2016-06-20 at 21:09
    Válasz

    Azt hiszem ennél jobbat és jobban írni a meccsről elég nagy feladat lenne bárkinek. Le a kalappal!

Hagy egy válasz