Esszenciától a játékfilozófiáig, egy téma variációjától a stílusig…

Esszenciától a játékfilozófiáig, egy téma variációjától a stílusig…

Egy EB-n látott támadásvezetést választottam témának. A csapat és a játékosok megnevezését a végére hagyom. A nevek elhallgatása azért szükséges, hogy az előítélet – legyen az negatív vagy pozitív – ne zavarja meg megfigyelésünket. Ily módon a játékfelfogásra helyeződhet a hangsúly. Némi elfogultság azért van, hiszen a játékintelligencia és a támadótaktika szépségét állítottam a fókuszba. Nyelvezetem ezért inkább edzői –taktikai megközelítést keveri a leírással.

Témánk első variációja.

A védekező középpályás a saját térfél közepén labdaszerzés/középhátvédtől kapott labda után átlós passzt ad az ellenfél térfelén üres területbe visszamozgó jobboldali középpályásnak. A jobbhátvéd mindeközben beindul a szabad területen a passz reményében. Egy jó ritmusú kényszerítő, háromszögezés lehetősége lép fel…

Témánk második variációja.

A védekező középpályás a saját térfél közepén labdaszerzés után átlós passzt ad az ellenfél térfelén üres területbe visszamozgó jobboldali középpályásnak. Az ellenfél szélsőhátvédje követi. A jobbhátvéd beindul a szabad területen passz reményében. Őt az ellenfél szélső – középpályása veszi fel.

Ugyanakkor a jobboldali ék sprintben visszamozog a labdáért visszalépő jobboldali középpályás helyére, gyakorlatilag az átlóvonalát meghosszabbítva az összekötő területébe, egy újabb átlós passz reményében. Újabb szereplő és komponens lép be a játékba.

pálya

 

Mi a következmény?

A védők váltásra kényszerülnek. A visszalépő éket nem követheti a belső hátvéd, hiszen a legveszélyesebb területet, a tizenhatos vonalát nem hagyhatja üresen. Ha kimegy a jobboldali ékkel, helyére az üres területre befuthatna a másik ék, vagy mélységből más valaki. Ezért a középpályán kell váltani, a jobboldali középpályással kifutó embernek vissza kell váltania a helyére bemozgó ékre (ráadásul a saját védelmi területétől is messze került), míg a labdát birtokló jobbközépet egy belső középpályásnak kell átvennie.

Ha váltás lemarad és nem sikerül, vagy jó ütemben és gyorsan tud reagálni a labdát birtokló jobbközép, visszatehetné a saját eredeti helyére a labdát a visszalépő éknek… Aki így veszélyes területről, üresen, lendületből törhetne kapu felé. Tudatos pozícióváltás és helycserés mozgás, igazi másodszándékú futball szemtanúi lehetünk.

ronaldooo

 

A második variáció alternatívája. Sikerül a védekező csapat váltása és nem lehetséges az átlós támadók közötti helycsere labdás kivitelezése. A jobb-közép így is az ellenfél váltásából nyert területen megfordulhat, és kifelé vezetheti a labdát. A rá kiváltó lendületből érkező ellenféllel szemben egy visszahúzós csel. Majd vissza passz az első labdaátvételének helyére, arra az üres területre ahová fellép első szereplőnk az átlós passzt megindító belső középpályás.

Ismét egy tudatos helycsere, ismét szabad területen a labdás játékos! Ugyanakkor új háromszög szituáció alakul ki.

A felszabadított üres területbe fellépő labdás játékos, a területet felszabadító jobb – közép egy védővel, és ne felejtsük el visszamozgó éket, aki a korábbi átlóból a visszazáró védők között ismét az üres területbe mozog be, gyakorlatilag az összekötő pozícióba. Az új játékszituációban neki megy a passz, előtte a hátsó védők és a mögötte kijátszott középpályások, az ellenfél belső védekező középpályása rávált, ő azonban kiteszi a szélre a régen hallott, de ott lévő és felfutó jobb hátvéd elé…

joao mário

A második variáció alternatívájának kibontakozása.

A jobbhátvéd birtokolja a labdát a jobbszélső pozíciójában. Vele szemben a jobbközépről visszafutó (!) szélsőhátvéd és középpályás társa. A korábbi passzt adó összekötőben levő ék sprintben a kapu elé indul középre, a belső középpályásnak vele kell tartania. Helyére az üres területbe, az összekötő a jobbközép lép fel. A harmadik helycsere. A jobbhátvéd nekipasszol, hiszen üres szabad beadási terület szabadul fel előtte.

A fellépő jobb-közép nem érzi jónak a beadási lehetőséget, ezért a a ráérkező védővel (a korábban jobbhátvédet szemmel tartó középpályással) szemben a társával jobbhátvéddel csinálnak még egy 2-2 elleni helycserét. Rápasszolja és beindul a szélső területre, védője kimozog vele, a jobbhátvéd egy cseles labdaátvétellel visszavezeti a felszabaduló helyére és lendületből bead, mégpedig a kapu felé csavarodó labdával. Veszélyes szituáció alakul ki a 11-es pont körül, ahol a korábban bemozgó jobb-támadónk már várja a labdát.

Egy támadásépítés variációiból bontottuk ki a sokmozgásos, másodszándékú futballt előtérbe helyező megközelítés lényegi elemeit. Tudatos helycseréken nyugvó futball intelligens sűrítménye tárult elénk. A portugál válogatott horvátok elleni támadásvezetése volt ez a 11. percben. Az akciót William (vk.) – J. Mario (jk.) – C. Ronaldo (jt.) – Cedric (jh.) négyes hajtotta végre. A posztok rövidítései csak az akciót tükrözik, hiszen a J. Mario és C. Ronaldo jellemző módon sokat változtatta a helyét.

william

A fenti akciószövés rövid esszenciájában, ott van a felfogás és játékstílus. Tudatos játékos-kapcsolatok, gondolati gyorsaság, remek labdanélküli mozgások, rövid sprintek, felszabadított játékterületek. Az ismertetett akciószövésben 4 helycsere volt, amelyeknek középpontjai, az üres területekbe mozgó C. Ronaldo és J. Mario voltak. C. Ronaldo visszasprintelt J. Mario helyére, majd jól mozgott az összekötő területen és kijátszotta a labdát Cedricnek, a felfutó szélsőhátvédnek, végül egy befelé sprint a beadás és gólhelyzet reményében.

Cristiano Ronaldo kihagyta lehetőségeit, de a fenti támadásépítés is mutatja, hogy rövid passzaival és labdanélküli mozgásaival állandó nyomás alatt tartotta a védelmet. A lengyel válogatott nagy erőt és koncentrációt mozgósított a portugálok sokmozgásos támadóstílusának ellensúlyozására. Gondoljunk csak a kiemelt esszenciánkra, a portugálok négy helycserével, az átlós mozgásaikkal négy lengyel játékossal négy kisebb-nagyobb kört futattak a pályán, ráadásul a védő váltások során erős rágyorsításokat kellett tenniük.

figo

A portugál futballra jellemző sokmozgásos másodszándékú játékstílus tetten érhető a mostani EB csapaton is, még ha az nem is olyan gördülékeny és szellemes mint Figo, J. Pinto, Rui Costa idejében. A jelleg azonban megmaradt, a portugál kapitány jó érzékkel forgatja a középpályát C. Ronaldo és Nani körül. A két támadó a labdás képességeire és labdanélküli mozgásaira írták fel most sokmozgásos futballjukat.

Láthattuk a kiragadott támadásban C. Ronaldo futógyorsasága és fejelő készsége hogyan épült be a sokmozgásos játékba. A portugál csapat játékstílusa követi hagyományait és játékintelligencia terén unikálisnak számít a mezőnyben. A védelem is összeállt, Pepe mind a horvátok mind a lengyelek ellen világklasszis teljesítményt nyújtott. Nem jósolok, inkább a látott játékstílusok alapján fellépő „futball-étvágyamat” fogalmaznám meg: most, EB döntőként egy portugál – francia meccset szívesen megrendelnék.

Hagy egy válasz