Beköszöntött a futballtavasz, igazi gólesővel érkezett…

Beköszöntött a futballtavasz, igazi gólesővel érkezett…

Várjuk a tavaszt, várjuk az igazi futballélmények beköszöntét. Úgy érzem a BL nyolcad – döntők első felvonásával megjött, ráadásul kellemes gólesővel érkezett. Láthattunk parádés kapásgólt Casemirotól, láthattunk pókháló tisztítást Robbentől. Csapattársa, Lewandowski tökéletes fejese a felhőből érkezett. Megfoghatott minket Insigne ravasz meglátása vagy Di María csavaros választása. Gólok mellett láttunk remek kapusteljesítményt. A Benfica hálóőre, Ederson kivédte a Dortmund szemét, igazi gólesőtől védte meg és szárazon vitte be csapatát az öltözőbe. Láttunk a futball örökös árapálya által partra vetett futballcsillagot Lionel Messi személyében. Láttunk klasszis mestert, Arséne Wengert, aki komoly müncheni szabású zakót kapott a várt londoni esőkabát helyett.

Jólesett a futballnak ez a hét. A topbajnokságok tavaszi érája folyik, de a téli szürkeség érződik még rajtuk, a gazdag és díszes angol bajnokság, a precíz és ünnepelt német bajnokság meccsei inkább küzdelmet mintsem igazi futballélményt hoztak idáig. Vegyes érzetünk még inkább fokozódik, amikor a téli álmából ébredező honi futballunk és a nemzetközi tavaszi kupakezdet közötti fényév távolságra gondolunk. Erős hiányérzet, mely olykor a nemzetközi monotónia érzetével párosul. Sokadik azonos párosítás, még ha nemzetközi kuparangadóról is van szó. Nem tölt el a változatosság előzetes izgalmával. Kicsit borús és szürke várakozás, tudom, ám a futball megújuló ereje ismét kiragadott e szürke borúból. A tavaszi fuballélmény megérkezett. Kellett a heti felüdülés! A góleső tarkacseppjeiben ott volt a futball gömbölyűsége. A fent és lent helyzeteket a csapat és egyéni színekben megjelenő játékintelligencia kerekítette ki.

Az ördög a részletekben rejlik, fordulópontok alulnézetből

„Miért kaptunk ki?” Más lett volna, ha…” A vesztes csapat edzői sokszor hangot adnak a kis ördögnek: a bírói ténykedés hibái, helyzetkihasználás és azok időbeli alakulása miként és hogyan befolyásolta csapatuk sorsát. Sokszor erőltetett magyarázatként hat. Most ezek nem kaptak akkora hangsúlyt, a nagy gólkülönbségek a jogos vereségek elismerését erősíti. Érdemes azért néhány ördögi részletre felhívni a figyelmet. Legyünk a kis ördög fogadatlan ügyvédje!

Barcelona szemszögéből a párizsiak első, fontos góljánál a szabadrúgás előtt és közben Kurzawa lökdöste Suarezt a sorfalban. Az elgondolt taktikai hecc Suarez kizökkentésével és a játékvezetői elnézéssel bejött, hiszen Di Maria ott lőtte a hálóba a labdát. Nézzük a mérkőzés egyik legszebb jelenetsorát „majdnem fordulat” szemszögéből. Neymar cseles lefordulás, lendületből csel , egy remek kényszerítő a helyére kilépő Suarezzel, majd egy finom ütempassz André Gomesnek. A ziccer kimaradt Trapp védett. Neymar akcióvezetésével nyolc párizsit vett le a pályáról és tiszta gólhelyzetet teremtett. Ha belövi a Barcelona 1:1, kedvezőbben alakulhatott volna a helyzetük.

Neymar

Nézzünk másik két jelenetsort. A nápolyiak a Real védelme mögé kerülnek a visszapasszt szemből Mertens kihagyja. Arsenal ugyanezt teszi a Bayern ellen a visszatett labdát Xhaka a kapusba bombázza. A Napoli 3:1-nél, az Arsenal 1:1-nél hibázott. A londoniak már bánhatják, a nápolyiak lehet, hogy a hazai visszavágó után fogják csak igazán az említett szituációkat. Rengeteg helyzetet puskázott el a Dortmund, hogy mennyibe került ez, majd csak a visszavágó dönti el. A kis ördög az idegenbeli gólok jelentőségére és az első gólok fontosságára mutat rá. Rámutat ugyanakkor az „ördögi megoldások” szépségére, Robben és Insigne korai pazar gólja megadta az egész meccs alaphangulatát, az ördög lakat leoldódott, a taktikai kaloda meglazult és kinyílt a mérkőzés.

Messi partra vetettsége fent és a lent küzdelme…

A PSG szemszögéből valahogy, így nézhetett ki a mérkőzés forgatókönyvvázlata: Messit elszigetelni a játéktól, Neymar futballját pedig üldözni. Elzárni a két klasszis egymáshoz vezető lehetséges útjait. Ne jusson labdához Messi és Neymar, és ha igen, meglegyen a hármas mélységi átlós biztosítás. Hazai pályán a kezdeti kezdeményezést megtartani, mérkőzés eleji letámadással ennek nyomatékot és hangsúlyt adni, lendületet venni. Az első gólt nekünk kell lőni és utána kontrázhatunk. Meg is voltak a párizsi helyzetek. Az első gólt is meglőtték, amit a már említett kurzawa-i ördögi nüansz is elősegített. A felépített taktikai cél lényege: megbontani a Barcelona ritmusát.

A PSG megvalósította a forgatókönyvet. A párizsiak elsősorban labda nélküli mozgásban és az abból kiinduló helycserés váltások által múlta felül a katalánokat. Ők labdanélküli mozgásokkal is sokat kezdeményeztek, Matuidi beindulásai Rabiot érkezéseinek teremtett helyeket és Draxler lehetőségeit segítették. Di María mozgásai határozták meg Cavani elmozgásait, Meunier fellépéséit, és Verrati felzárkózásait. Ez a sokmozgásos, másodszándékú támadójátéka alapjaiban kiismerhetetlenebb volt a Barcelona geometrikusabb, statikusabb labdajáratos futballjánál.

skysports-paris-saint-germain-julian-draxler-barcelona_3891138

Melyben tudjuk, hogy az igazi kezdeményezés Messitől és/ vagy Neymartól indul ki. A katalán sztárcsapatnál ráadásul szerkezeti –forma problémák is észlelhetők, Dani Alvest minőségileg nem tudták pótolni. A kapusposztot sem érzem stabilnak, ami kihat az egész csapatra. Értem, hogy labdával jól bánó kapust kerestek, de azért a hagyományos kapuserények és képzettség tekintetében is kiemelkedőt kell nyújtani. Ter Stegen működését nézve utóbbit nem érzem igazán biztosítva.

Egy generációs átmenet is érzékelhető, amely hierarchia láncba kapcsolódik, elég ha Iniesta és André Gomes szerepét vetjük össze. Iniesta már nem játszik folyamatosan a portugál André Gomes még nem illeszkedett be rendesen, sokszor kényszerpozíciókban játszik. Egyik se tudta igazán játéktudása legjavát nyújtani. André Gomes talán a fenti állapot miatt is még elég sok helyzetet hagy ki. A kombinációs játékban erős portugál játékos egy szabadabb játékkörben alternatívát és variációt nyújthatna a Barcelonának, Messi és Neymar játékos kapcsolatnak. Paradox, de a fiatal portugál felfogásához, – labda nélküli beindulásai segítik a kombinációs játékot – a PSG játékstílusa jobban illene.

Messi barcelona sad

Érdekes lehet a mérkőzést követő hírhangulat és véleményözön megítélése. Futballcsillagok alászállásáról olvashatunk. Neymar és Messi, Messi és Neymar a világ két legjobb játékosa. Én mindenestre a képzeletbeli grund csapatkapitányaként most közülük választanék akár elsőként akár másodikként kapnám meg az esélyt. Boldog Barcelona! Párizs és a PSG előhozott egy emberi – szurkolói érzésvilágot, vagy bálványozzuk a tehetséget vagy szeretjük látni megrendülését. Messi párizsi csendje, hanghullámokat keltett. Másnap a Real Madrid – Napoli meccsen láthattuk a lelátón Maradonát, ismerjük az összevetését Messivel – karrier, eredmények,várakozások, válogatott versus klub, képességek személyiségek stb.  – mindebbe nem mennék bele, túl messzire vezethetne, jól nem jöhetnék ki belőle, a világklasszis az világklasszis.

De egy gondolat beugrott, láttam-e ilyen elszigeteltnek Maradonát valaha is mit mondjuk most Messit. Maradonát is mindig ki akarták kapcsolni, megállítani a karmesteri aurája azonban mindig is érezhető volt, még ha önmagához képest is nem játszott olyan jól, a csapathoz hozzá tett plusz benne volt. Érdekes a vb –selejtőzökön ez a karmesteri aura Messiben is ott volt, Uruguay és Brazília ellen minden veszélyes akcióban benne volt. Uruguay ellen gyakorlatilag körülötte forgott a csapat. Az eszmefuttatás úgy látszik nem hiábavaló, három nappal a PSG mérkőzés után Mascherano a Barcelona hivatalos magazinjában Messi párizsi elszigeteltségére kontrázik.

„Közülünk bárki pótolható, kivéve Messi.”

Vagy „Leo egyedülálló játékos. Mi a klub és a sport történelem legjobb játékosáról beszélünk.” Vagy:

„… a klub jelentősebb bármelyik edzőnél, bármelyik játékosnál… kivéve Leo. Ez a realitás, ezt el kell fogadni.” Football Espana kiemelései a riportból

A közhangulat helyreállítása szemszögéből mindenképpen érdekes a riport. Középen ott van a sziklaszilárd tény: „Messi kivételes futballista.” Párizsban viszont láthatatlan volt, Neymarnak át is engedte a végén a szabadrúgást. BL – meccseken, főként egyenes kiesés szakaszban ritkán teszi meg ezt. Mascherano kissé túlzó ám igazságtartalommal is rendelkező szavai a közhangulat ingáját próbálja visszaterelni. A „túlzást” az argentin honfitárs és a barát – „Leo” – szavai enyhítik, másrészt ott van megerősítés a Barcelona oszlopa, Mascherano nyilatkozik a csapattársról, a vitathatatlan klasszisról…

Megfejthető –e Messi párizsi elhalkulása? Lehet, hogy a hátország gyenge muzsikájából, a szerkezet megszokásából, a ritmuselvesztéséből nem tudott kijönni. Mindenesetre az, hogy ő maga leköt három embert, és ezzel csapattársai nem tudnak élni, miközben a PSG ezekből áttudott menni támadásokba, több mint beszédes. Ismét bizonyíték, hogy a párizsi csapat egyénileg és csapatjátékban is jobb teljesítményt nyújtott a katalán riválisánál. Neymar lefogása felemásan sikerült, ő azért próbált fordulatot hozni a játékba.

mascherano

Láttuk hogyan üldözték, sokszor négyen is körbevették. Neymar megszenvedett a párizsi védelemmel, de ő szenvedélyes maradt és mint láttuk villanni is tudott. A párizsi előny behozhatatlannak tűnik, a barca tábor azonban még bízhat a két esőcsinálójában, Neymar és Messi zsenialitásába, Nou Camp hangulatába, egy barátságos játékvezetésbe, egy mindent elsöprő félórára és francia rövid zárlatra. Mindenesetre az egyik legnehezebb feladat a franciák játékában „megbújó” gól elkerülése lesz, ahhoz nagy és mély rövid zárlatra lenne szükség…

Ancelotti és a new wave; Wenger és a franciakrémes

A Barcelona – PSG párharc sorozatában fordulat állt elő. Láttam esélyt erre a Bayern – Arsenal mérkőzésen is. A Bayern – Schalke 1:1-ből indultam ki, és az ott látott játékból, ahol a gelsenkircheniek jó kontrajátéka akár vendéggyőzelmet is eredményezhetett volna. A Bayern nem mutatott még igazi, éles formát. A másik oldalon viszont az Arsenal jobban játékban volt az angol bajnokság folyamatossága nyomán. A várt képlet megbukott. Ismét az ördögöt és a minőséget keressük. Ancelotti láthatóan nem feszíti túl a húrt, nála is dominál a csapat, de úgyhogy az a játékos kezdeményezéseket ne szorítsa túlzott edzői – geometriai kalodába és túlhajtottságba.

Ez kedvez a technikai letisztultságnak, Robben gólja és a második találat, az előtte lévő Robben ütempassz és Lahm beadást követő Lewandowski fejes szépsége igazolta mindezeket. Klasszikus, futball szépségét megidéző találat volt. Ancelotti hozzáállása kontrasztot mutat a hengerlő Guardiola stílussal, de a német new wave képviselőivel szemben is: Leverkusen, Dortmund, korábbi Mönchengladbach. Játékukat a kimunkált gyors, és felvállalt támadójáték jellemzi. Erős kontraszthatás figyelhető meg náluk.

carlo-ancelotti-579843

A sok gólhelyzet olykor sok góllal, olykor elpuskázott lehetőségek sokaságával párosul, a gépezet túlhajtottsága teljes lemerülést és formavisszaesést eredményez. Mönchengladbach végig járta ezt az utat, a Leverkusen most éppen süllyedő stádiumban van, a Dortmundnál is jelentkezik ez a tünet. A Benfica ellen kihagyott sok helyzet akár a letisztultság hiányára és a gépies játék formaeróziós hatására utalhat. Aubameyang három majdnem százszázalékos ziccert, köztük tizenegyest hagyott ki. Rugótechnika, forma probléma, a jól védő kapustól való félelem, vélhetően valamilyen mértékben mind közrejátszott. Mégis inkább már a „new wave” vonulat háttértartalmát érzem e mögött. A klasszikus játékos – futballedzők Ancelotti vagy a szakmailag hozzá közelálló Zidane a látottak alapján hosszabb és jobb formát ígérnek a futballistáik számára.

Hová helyezzük el Arséne Wengert ebben az összefüggésben? Én egyértelműen a klasszikus edzők közé sorolom, de nézzünk egy „new wave-s” véleményt a francia mesterről:

„A problémát éppen az jelentette, hogy túlságosan sikeres volt. Így hát a többi menedzser elkezdte tanulmányozni, hogy pontosan mit csinál, leutánozták az étkezéssel, a játékosmegfigyeléssel és a statisztikák felhasználásával kapcsolatos innovációit. Ezalatt ráadásul, hasonlóan sok más zseniális úttörőhöz, az idősödő Wenger egyre inkább hajlamossá vált egyedül a saját feje után menni – kevésbé volt hajlandó új trükköket tanulni, illetve odafigyelni az értelmes kritikákra.” (Kuper -Szymanski : Fociológia).

Arsene-Wenger

Igazi újhullámos külsős kritika közgazdászi tollakból. Angliában a „new wave” edzők közé sorolják, aki kissé megcsontosodott. A közgazdász szerzők számára etalon (a közgazdász végzettségű) Wenger: jó igazolások viszonylag kevesebb pénzért, amihez stabil eredménymutató járul. Ők a milliárdosok beáramlásával – orosz, közel-keleti – hozzák összefüggésbe Wenger korlátait és az Arsenal 2006 -2013 -as trófea nélküli időszakát. Játékosvásárlásban nem tudja, vagy nem akarja állni a versenyt az Arsenal riválisaival, miközben az üzleti modell, az az Arsenal – részvények szárnyalásáról írnak az adott periódusban. A szerzők szerint az „újgazdag tulajdonosok által teremtett egészségtelen verseny és a működő üzleti modell fenntartása miatt nem tudott egyszerre erős és technikás futballistát szerződtetni, mint Drogba vagy például C. Ronaldot.

„A klubnak mintegy spórolnia kellett egyik –másik képességen, és amikor Wenger választás elé került, hajlamos volt a tehetséges és gyors, ugyanakkor kevésbé erős játékosok mellett dönteni. A Chelsea nem kényszerült ilyen változtatásra.”

Kiterjeszthetjük és árnyalhatjuk a gondolatot a jelenig és a nemzetközi szintig. Szó volt korábban arról, hogy Arsenal Benzema leigazolását tervezte, vele közelebb kerülhettek volna a csúcshoz, rá jellemző a szerzők megítélése. Sportszakmailag elfogadható a megállapításuk. Azt viszont nem hinném, hogy Arséne Wenger becsontosodott volna, és öreg a new wave –menedzserek ”trükkjeihez”, csak van egy futball-filozófiája: a sokmozgásos kreatív támadójáték.

Ezt a klasszikus támadófutballt stílussá alakította az Arsenalnál, egy jó és erős angol csapatból európai klasszis csapatot hozott létre. Henry – Pires – Wiltord és Bergkamp topjátékosok voltak, bennük játékintelligencia szintjén volt benne ez a játékstílus nemcsak gyorsaság, hanem gondolati gyorsaság szintjén is. A francia kapcsolat szellemességet hozott a játékba, ezt építette tovább jó igazolásokkal ,a remekül cselező fehérorosz Hlebbel vagy a passzjátékban erős Fabregassal. Az Arsenal problémája, hogy a sokmozgásos játékstílus elhalványult és képviselői megfakultak. Csapat és egyéni szinten is megvan az erő és a gyorsaság, a játékintelligencia viszont megkopott.

Champs-League

Persze nemzetközi szinten is elszabadult az ilyen alkotó futballisták ára, talán azért is mert egyre kevesebb van. Alexis Sanchez jó futballista, sőt a maga nemében erős játékos, de nem olyan finom technikájú mint Di María vagy Pires volt anno. Klasszis – vezéregyéniségek tekintetében Wengernek nincs olyan kvalitású játékosa, mint a közelmúlt Bajnokok Ligája győztes csapatainak: Benzema – C.Ronaldo, Messi – Neymar vagy Robben – Ribéry. Sanchez és Özil jól hangzó páros a nemzetközi futballban, de a mérleg nyelve az említett „nyerő” párosok felé billen, ha a kreativitást, cselező-készséget, gólerősséget súlyozzuk és variánsait vesszük összehasonlítási alapként. Úgy is mondhatnánk Wenger keveri az összetevőket, de hiányzik a speciális esszencia, a vége nem lesz krémes csak habos, miközben az angolok masszív pudingra vágynak. Én a korlátok megértése mellet egy Pires, egy Hleb megtalálását vagy kinevelését hiányolom leginkább a francia mestertől…

 

 

Válasz ( 1 )
  1. CENTERHALF: Beköszöntött a futballtavasz, igazi gólesővel érkezett… | EgerHírek
    2017-02-20 at 10:26
    Válasz

    […] Forrás: centerhalf.hu […]

Hagy egy válasz