Régi idők futballja, romantikus BEK – hangulat a Bajnokok Ligájában

Régi idők futballja, romantikus BEK – hangulat a Bajnokok Ligájában

Igazi kupacsatákat láthattunk a héten. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőbeli küzdelmei régi kupahangulatok varázsát, a BEK, KEK, UEFA kupák oda – visszavágós mérkőzéseit idézte és idézi fel. Otthon menny, idegenben pokol. A városok öntudata, a városrészek lelkülete, a stadionok atmoszférájában csapódott ki, s a klubok és csapatok elszántságában áradt ki a pályákra. A futballszenvedély a lehetetlent ostromolta Nápolyban, Londonban és Barcelonában. A megszokott körítés a statisztika, a pénz elmosódott, a taktikai fegyelem feloldódott. Nyílt, hullámzó, az igazi támadófutball határait feszegető játéktörekvéseket láttunk. Menny és pokol kapui között folyt a játék, benne volt a drámai mérkőzések izgalma. Láttunk mennybe emelkedő hősöket Neymar vezetésével, és tragikus veszteseket a Wenger – legénység képében.A tragikus vesztes, akivel szimpatizálhatunk

A legjobb félidőt Londonban láthattuk, itt hullámzott a leginkább a játék, hol az Arsenal, hol a Bayern München támadott. Wenger élesre állította a csapatát, nagyon elkapták a ritmust, a gyors és fordulékony Walcottot „ráküldte” a nehézkesebb müncheni belső védőkre. Walcott gólt lőtt, lement az alapvonalig, amit elkapkodott, és kiharcolt egy egyértelmű tizenegyest a nehézkes Xabi Alonsoval szemben. Csakhogy a görög bírók úgy döntöttek, nem kockáztatnak… Őszintén és maximálisan osztom Arséne Wenger dühét és mérgét. Érezhető és tapintható volt, hogy a londoni ágyúsok remekül fogták meg a játék ritmusát, míg a Bayern kezdi elveszteni azt. Rajtuk voltak nagyon.

Ha 2:0 az Arsenalnak az első félidő utolsó harmada előtt, akár 3-al vagy 4 gólos vezetéssel is ráfordulhattak volna a második játékrészre. A görög bírók egy remek második félidő és mérkőzés esélyétől fosztották meg a nézőket, ráadásul Koscielny kiállítása is erős volt, második sárgalap reklamálásért. Utána már “menni és maradni” helyzetbe került az Arsenal, mindezt a frusztráció érzésével a fejben, ráadásul a Bayern ellen. Sok volt. Meg is született a müncheni meccs tüköreredménye az 1:5.

skysports-arsene-wenger-arsenal-bayern-munich_3891754

Az összesítés 10:2 a Bayernnek. Ki fog emlékezni majd később, arra hogy az Arsenalban benne volt a felálláshoz szükséges potenciál, és a lehetetlent ostromolta, csak a görögökben nem volt meg a kellő igazság – és drámaérzet?! Vagy az utóbbi éppen megvolt, csak most a tragédia irányát nem az etalon bukása felé, hanem a szimpatikus, az igazságtalanság akadályain elbukó vesztes szerepe felé terelte. Ráadásul Koscielny kiállításával lehetővé tette a Bayernnek, hogy elfelejtesse az első félidő nehézségeit. Arsenalra most a tragikus vesztes szerepét osztották, azét, aki az esélyeket megpróbálta visszahozni, de azt a külső beavatkozás elvette tőle. Wenger és az Arsenal a londoni 1:5 után nyugodtan nézhet tükörbe és szurkolók szemébe. Úgy érzem, hogy az első félidő alapján, még a barcelonai mérkőzésnél is jobb meccs reményétől fosztott meg minket a játékvezetés.

A drámai győztes, aki előtt kalapot emelhetünk

Érdemes felidézni, mit írtunk le a PSG –Barcelona 4:0 mérkőzés után. Apró kritikával illettük a barcelonai szerkezet hiányosságait, változatlanságát és kiismerhetőségét. Dicsértük Neymart, hiányoltuk Messi karmesteri vénájának megnyilvánulását, még ha nem is megy annyira a játék. Majd így zártuk az esélylatolgatást:

barcaeső

„A párizsi előny behozhatatlannak tűnik, a barca tábor azonban még bízhat a két esőcsinálójában, Neymar és Messi zsenialitásában, a Nou Camp hangulatában, egy barátságos játékvezetésben, egy mindent elsöprő félórában és francia rövid zárlatban. Mindenesetre az egyik legnehezebb feladat a franciák játékában „megbújó” gól elkerülése lesz, ahhoz nagy és mély rövid zárlatra lenne szükség.„

Szerkezetmódosítás megtörtént, gondoljunk a végkifejletre: Sergio Roberto például a korábbi taktikai áldozat szélsőhátvéd szerepből csereként beállva ünnepelt hőssé vált. De kezdjük az elején, a francia rövidzárlatok szakaszosan érkeztek, gondoljunk a katalánok két első góljára, a győztes krónika persze Suarez és Iniesta szemfülességét dicséri. A franciák háromgólos hátránynál, megrúgták a góljukat a továbbjutáshoz. Nápolyban és Londonban körülbelül ekkor már véget ért gyakorlatilag a továbbjutásért folyó küzdelem. A hazai csapat behozhatatlan hátrányba került. Úgy látszott Barcelonában is.

suarez

Jött egy barátságos bírói ítélet, Di Maríát egyértelműen lerúgta Mascherano, tizenegyes és kiállítás. Itt azért a különbség a döntések súlyának megítélése tovább súlyozható. Az Arsenal esetében egy felfutó haza meccsen, a PSG –nél egy lefutó idegenbeli meccsnél nem adták meg a büntetőt. Mindenesetre döntő mozzanat volt, az ellenakció szövése során éppen a még vélhetően frusztrált Di Maria szabálytalankodott Messivel szemben. És jöttek az „esőcsinálő” világklasszisok, Neymar lazán rövidbe fellőtt gólja, majd megvillant Messi karmesteri vénája az ötödik gól előtt: Suareznek adott labdája a tizenegyes előtt. Az, hogy most Neymar rúgta a büntetőt – neki ment legjobban a játék – Messit is dicséri.

A drámai végkifejletet betetőző gól előtt, Neymar ismét bizonyította, hogy világklasszis. Az utolsó utáni pillanatban, utolsó emberként nem első szándékból a jobbik lábával adott be, hanem egy lővőcsel után a védőt leültetve és párizsi védelmet kimozgatva finoman löbölte be a labdát. Parádés volt. Ne feledjük, hogy a védő és a védősor mindig a támadó jobbik, lövőcselező lába felé tolódik, és a gyengébb láb felé próbálja terelni a csatárt. Ezekre kell válaszokat találnia a támadónak. Neymar játékintelligenciája talált. Ő volt a meccs embere, játékintelligenciája a legkiélezettebb helyzetben is működött. Az ő lendülete három-egynél sem fogyott el, a tűz és a benne rejlő lazaság gördítette tovább a Barcelonát. Ő kezdeményezett talán a legtöbbet.

neyyyymar

Négy gólban is aktív és elévülhetetlen szerepet vállalt. Barcelonának minden és nagyon összejött, a csapat játékformája alapján talán nem is érdemelt továbbjutást a két találkozó alapján. De a mutatott csapegységen túl a világklasszisok villanásai miatt, akik másodszor is visszahozták a mérkőzést csak kalapot emelhetünk. És örülhetünk, hogy Messi és Neymar útja még nem ért véget az idei sorozatban. A PSG- tragikuma is hős után kiált. Én a tragikus hős szerepét Cavanira osztanám. A párizsiak támadója sok gólhelyzetet hagyott ki a korábbi évek egyenes kieséses szakaszban, most végre úgy látszott továbbjutást jelentő gólt lő egy nagyon fontos, döntő pillanatban. Az uruguayi csatár erre ismét azon bánkódhat a tükör, hogy miért nem tudta ziccerben elrúgni a labdát Ter Stegen mellett.

Igazi kupacsatákat láttunk, ahol megtapasztaltuk, hogy a túl nagy előny a ritmus felvételének tekintetében sokszor hátránnyá válhat, elég lehet egy kisebb – nagyobb zökkenő és a lejtmenet egyre nehezebben állítható meg. Miközben a nagy hátrányból való előremenekülés első sikerei plusz lendületet és energiákat adhatnak. A fent és lent helyzetek közötti vékony határvonal, a játék változó ritmusa élvezetes futballal ajándékozott meg minket a héten.

FullSizeRender

Hibáztathattunk bírókat, éltethettünk klasszisokat. Kíváncsian várjuk a folytatást. A Monaco – Manchester City egy „klasszikus KEK”, a Leicester City – Sevilla egy „klasszikus UEFA -kupa” csatát ígér a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Tudjuk, hogy a BL lebonyolítása a gazdag sztárcsapatok újratermelődő végjátékának kedvez, ahol a mostani szakasz mindehhez egy köztes lépcső, hiszen azonos nemzetbeliek nem találkozhattak. Ez a kör ily módon a futballkultúrák meg – megújuló párviadalát jeleníti meg. Másrészt a kupák legjobb tulajdonságát hozza felszínre: a két találkozón minden előfordulhat lehetőségét. Kár, hogy most csak Európa nyugati fele vesz mindebben részt. És ez kissé tragikus…

Hagy egy válasz