A magyar futball – Odüsszeia: tantaloszi kínoktól Sziszüphosz dicséretéig.

A magyar futball – Odüsszeia: tantaloszi kínoktól Sziszüphosz dicséretéig.

 Megszokott, ellentmondásos helyzetben érezheti magát a magyar futballszerető. Napsütötte nyárvége, a magyar futball fénye azonban elhalványul, Európa felé kialszik. Őszre semmi sem marad, csak a hazai lámpás. Ismét csak kíváncsian nézhetjük és nem élességében érezhetjük a nemzetközi futballporondot. Ott BL vagy EL meccs, itt egy – egy magyar bajnoki.

Ebben az ellentmondásos és megszokottá vált helyzetben hogyan és miként tekinthet magyar futballszerető labdarúgásunkra. Körülbelül, úgy, ahogy a homéroszi eposzban Odüsszeusz látta az elbukott héroszokat az árnyvilágban, Hádész birodalmában:

„Láttam, Tantalosz is hogy szenved, míly nagy a kínja,

egy tónak közepén: állát csapdosta a hullám,

úgy állt, szomjuhozott, a vizet sose tudta elérni:

mert valahányszor csak lehajolt az öreg, hogy igyék már,

annyiszor elhúzódott tőle a víz; a sötét föld

látszott lába alatt, szárazzá tette az isten.

Közbe fölötte magas fák lengették a gyümölcsök,

drágagyümölcsű gránátalmafa, körte meg alma,

édes, jó füge és viruló-koronáju olajfák;

és az öreg valahányszor fölnyúlt, hogy leszakítson

egyet, a szél a sötét felhők fele csapta az ágat.

(XI. 581-592. Devecseri Gábor ford.)

Valahogy, így vagyunk vele… Nyár közepén lehajol a magyar klubfutball, de nem tud meríteni és inni a nemzetközi kupa életet adó őszi vízéből. Felnyúlnának a gyümölcsfajtákért, itt egy déli klassziscsapat, ott egy brit vagy német sztárcsapat, amott egy közép-európai rivális. Az ágak azonban elhajlanak, nincs BL negyedik kalap, nincs EL–csoportsorsolás. A nemzetközi kupaserlegek édes és izgató tartalmából már nem kortyolhatunk.

Ne légy ilyen költői, mordulhat fel az olvasó, szokd meg, pillanatnyi felháborodásod úgy is hosszú távú közönybe fullad. Nem is oly rég a Fradi igazgatója maga mondta, a BL csoportkör elérése gazdaságilag túl nagy falat, az EL meg túl kicsi. Minek a tantaloszi szenvedés. A Celtic, Astana, Apoel Nicosia, Maribor játékszínvonala csak álom. Most is hallottuk, a Fraditól, a kiesése után, hogy kvázi a magyar klubfutball egésze esélytelen, ne kergessünk tantaloszi álmokat. Ne táplálj hiú reményeket! Jó. Rendben. Csak futballozgassunk, és ne futballozzunk. De kövessük csak Odüsszeusz tekintetét és meglátjuk a másik szenvedő héroszt:

     Láttam: Sziszüphosz is hogy szenved, míly nagy a kínja,

mindkét kézzel egy órjás sziklát tolva előre.

Kézzel is és lábával is nekidőlt ama szirtnek,

úgy görgette a csúcs felé azt: de amint a tetőre

ért vele épp, azt súlya megintcsak visszavetette:

s újra a völgybe gurult le rohanva a szikla, az átkos.

Nekifeszülve megint elkezdte taszítani; csurgott

sok veritéke, fejét a kavargó por boritotta.”

(XI. 593 – 600. Devecseri Gábor ford.)

Láttuk a Videotont, nem sok kellett volna, a kő a cél előtt visszagurult. A kérdés, hogy meddig. Reméljük nem a völgy mélyéig. Mindenesetre láttuk a Sziszüphoszi munkát: egy bajnoki cím után széteső és meggyengülő Videoton újjáépítése: Suljic leigazolása, Berg, majd a délszláv különítmény érkezése, jött a bajnoki cím elvesztése a laposabb teljesítmény és a leleményes Honvéd cselvetése nyomán, Berg távozott és szerb tréner érkezett. A lépések sorozata láthatóan mind az őszi kupaszereplést célozta.

ccc

Suljic cselezés közben…

A recept is jónak és követendőnek tűnt egy nemzetközi rutinnal bíró vezéregyéniség Lazovics személyében, egy igazi kreatív motor Suljic, rutinos magyar válogatott játékosok és kipróbált idegenlégiósok. A play-off körbe jutó csapatoknál körülbelül hasonló recept volt látható. A Honvédet kiverő Hapoel Beer – Shevánál, volt egy képzett jól cselező szélsőjük, egy irányítójuk, a többiek tették a dolgukat. Körülbelül ugyanez volt a felállás a Fradin túljutó Midtjylland esetében. A Videoton a nemzetközi példát követe Suljic mellé Henty személyében vettek még egy olyan játékost, aki embereket tud levenni az ellenféltől.

Suljic másnak, Henty inkább magának tud helyzeteket kialakítani. Vagyis egy olyan játékos érkezett, aki nem hat hónap vagy egy év múlva tud hozzátenni a játékhoz – mint ahogy a Ferencvárosnál sokszor láttuk -, hanem már azonnal. Henty szerepeltetésének már súlya volt Bordeaux ellen is.

Henty

Kovács Zoltán és Henty…

Hiányérzetünk persze van és lehet a Videotonnal szemben. Lehet taktikai hibákat felróni, a nemzetközi szinten sok kihagyott gólhelyzet felett bosszankodni – idegenben zárt kapus meccsen kellett és illett volna gólt lőni – vagy akár a rosszkor jött sérüléseket okolni.

A fordulópontok esetében is lehet negatív hősöket keresni. Taktikai értelemben hibáztathatjuk Suljicot hogy miért nem lőtte a kapu felé az égbe a labdát, az első bekapott kontragól előtt a Partizan ellen. De egy gyorsan bekapott gólt, főleg otthon, ki lehet egyenesíteni, mint ahogy meg is volt rögtön az esély rá.

Másrészt megfontolandó Suljic kiemelkedő kvalitásának az ereje, hiszen éppen abban a könnyedségben rejlik, ami magyar futballista típusból fokozatosan kiveszett. Amit általánosan a korai taktikai kötöttség és a belső szabadságot adó technika harc következményeként fogalmazhatnánk meg. Többször „rúgja a lelátóra” a labdát taktikailag a magyar játékos, mint „lep meg minket” technikailag egy helyzet megoldásával vagy kialakításával. Több a horgony, mint a vitorla.

Így számomra a kérdés lassan megfordul, inkább azt sajnálhatjuk, hogy ez a szabadság, Suljic révén nem volt ott Belgrádban, közelebb kerülhetett volna a Videoton a fontos idegenbeli gólhoz, gólokhoz. Mint ahogy, feltehetjük azt a kérdést is: nélküle sikerülhetett volna – e a Videotonnak a Bordeaux kiverése?!

Aligha, a két gólpasszon, a róla kiállított francia játékoson túl, gyakorlatilag a francia csapat két legveszélyesebb játékosát, a két jól cselező szélről induló futballistájukat tudta semlegesíteni hol ezen, hol azon az oldalon, hol játékkal múlva felül őket, hol a védekezésben segítve ki társait. Óriási mezőnymunka, nem a riporteri láthatatlan taktikai munka, hanem látható tudatos sprintek jellemezték a játékát. Igazi leleményes kormányos volt a bordeaux-i szirtek között.

suljic vidi

El is érkeztünk a lényeghez a Videoton – Bordeaux mérkőzés igazi, feszült és élvezetes kupacsata volt. Ezért is fájdalmas, hogy nem sikerült a kupa – ősz elérése. A Videoton szimpatikusabb Sziszüphoszhoz hasonlítható, hiszen megmutatta, hogy a gyümölcság elérésére lehetséges esély van. És láttuk a többi mérkőzést, a play – off kör csapatai vagy a BL csoportkör negyedik kalapja nem elérhetetlen gyümölcság. Még ha az UEFA magasabbra is emeli jövőre az elérendő gyümölcságat. A Videoton megpróbálta és ott volt a gyümölcság közelében. A Videoton sportigazgatójától sokszor hallott mondat, a „klub komoly céljairól” stratégiában és tettekben is érezhető volt. Kovács Zoltán szavait nemcsak hallottuk, de láttunk is belőle.

Persze tudjuk, hogy a héroszok szenvedése mögött valami megbocsáthatatlan bűn, isteneknek nem tetsző vétek áll. A tantaloszi bűnök mögött a magyar futballkultúra feláldozása és leépítése áll, amely miatt nincsenek saját gyümölcseink, nemzetközileg is meghatározó technikailag képzett magyar futballistáink. Vezéregyéniségek. Futballkultúra szintjén ezért vannak itthon különféle orientációk, német, holland stb. vagy játékos import mint a Videotonnál. Ezért is mindig egy fokkal idegenebbül állunk a kudarcokhoz, magunkat éppúgy hibáztatjuk, mint a külföldi játékosokat és szakembereket.

tantalosz

Tantalosz a küzdelmek közepette…a magyar futball is így küzd az életbenmaradásért

A hazai vizet éppúgy korholjuk, mint a fáról hozzánk eső külföldi gyümölcsöt. Mégis szimpatikusabb az „a komoly célokat” megfogalmazó sziszüphoszi hozzáállás, mint az, aki valamilyen formában a múltra a tantaloszi kínok forrására hivatkozva a sziszüphoszi hozzáállást is megkérdőjelezi. A magyar futballszerető érzékeli most ezt a nem is oly árnyalatnyi különbséget a Ferencváros és a Videoton között. Viszont egyik sem mentes a sziszüphoszi vétkek alól.

Másik homéroszi eposzban, az Iliászban Sziszüphosz mint a legcsalfább, legravaszabb jelenik meg: „Ephüré az a város, melyben Sziszüphosz élt, a legcsalfább férfi a földön” (VI. 152 – 153.). Úgyis mondhatjuk, hogy az őszi nemzetközi kupaszereplés után a magyar csapatoknál szinte mindig jött a leépülés, lenullázódás, majd az újrakezdés. Egykor a Ferencváros utoljára a Videoton és közte a Debrecen

A Futball istenei nem díjazzák ezt a „csalfaságot”, ezt a „romboló leleményességet”. Az ilyen folytonosságra nem áldozó és azt ily módon meg is rabló vétkezőket a futball soknevű istenei nem segítik a kupapárharcok éles pillanataiban. A nüanszok mögött sokszor hasadékok, szakadékok húzódnak. A Midtjylland jön csak jön, és újra és újra kiejti az útjába kerülő magyar kupacsapatokat. Sziszüphosz újra és újra görgethet, a média pedig szívesen mutatja be a bukás porfelhőit időről – időre. Az ördögi kör újraindul. A magyar Futball – Odüsszeia akkor lenne igazán úton, ha két magyar csapat stabilan ott tudna lenni a nemzetközi futball-őszön.

centerhalf labda

Egy pozitív kör indulhatna be a magyar labdarúgásban, mind horizontálisan mind vertikálisan. Vezéregyéniségek lépnének elő, és az lefelé is az utánpótlás felé is pozitív visszacsatolást nyújtana. Gondoljunk a nyári futballtőzsdére, még a legdrágább igazolások esetében is szerepet kapott a „saját bőrünkön érezzük” hatás. Neymarról tudjuk világklasszis, de a PSG emlékezetes BL kiverésében kulcsszerepet vállalt. Ez megerősíthette a PSG elszántságát a megszerzésében. Hasonló a helyzet a Manchester City és a Monaco relációban, Bernardo Silva és Mendy Manchesterbe költözött, miután mindketten remekül játszottak a Guardiola-csapat ellen az egyenes kieséses szakaszban. A magyar játékosok számára a képlet hasonlóan alakulhatna, a nemzetközi szereplések más alkupozíciót kínálnának fel, ezáltal szakmaiabbá és egészségesebbé válhatna a magyar futball közélet, a válogatott is biztosabb alapokon állna. Ez már nem a tantaloszi ördögi kör lenne! Egyenlőre sziszüphosz(i) dicséret(e) marad, fenntartásokkal…

Szekeres Diána

Egy cél vezérelte ennek a blognak az életre hívását, mégpedig az, hogy egy szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott közbeszéd alakuljon ki a labdarúgásról. A klasszikus centerhalf (középső középpályás,középfedezet,söprögető) független, átfogó gondolkodását próbálom feleleveníteni, aki átlátta a csapatrészek mozgását, összetettségét és játékával össze is fogta ezeket. E szerepkör úgyis kihalóban van a jelenkor labdarúgásában, éppúgy mint az átgondolt, józan megítélés a futballt illetően. Ez a blog l'art pour l'art a labdarúgásért van, a futballból fakadó szépség és öröm megőrzéséért száll síkra. Ami annyira kiveszőben van a magyar társadalmi, politikai és média által irányított mechanikus, érdekvezérelt véleménygyárból. A "Harcoljatok!Harcoljatok!" rigmus csökkenése lenne a cél a lelátókon és a webes felületeken egyaránt, úgy, hogy a szurkolók és a sportbarátok közösen ismerjék fel a valós problémákat a futballban. Nem a küzdeni tudás, az ami hiányzik, hanem a sporttörténeti tények, a valós strukturális tévutak és persze szakmai hibák felismerése úgy, hogy ne hagyják magukat félrevezetni a médiában fizetett "megmondóemberek" által. Így támasztható fel a magyar futball méltán világhírűvé vált hagyománya, amely nálunk múzeumokba költözött, míg más futball kultúrákban élő hagyománnyá vált. Mi a futball múzsáiból, Puskásból, az Aranycsapatból csinálunk pénzt, míg máshol az ő találmányaikból, az ő gondolkodásukból, játék megközelítésükből hosszútávú tőkét, meg-megújúló energiaforrást kovácsoltak, így például a Portugál vagy a Holland játékstílus elemeinél. Ez jól példázza, hogy sokan nálunk a szellemi tőkét állandónak, elapadhatatlannak tartják, amelybe nem szükséges befektetni csak kivenni belőle a pénzt, míg máshol tudják, hogy erre kell építeni és nem csak a palackot kell őrizni, hanem a palackban lévô szellemet is! Csak ennek tudatosításával alakulhat ki, a "harcoljatok" helyett a fejlett futball szurkolói kultúrában jól ismert, értelmes kritikát tükröző "füttyszó" a stadionokban. A magyar futball kúltúra fejlődésének apró de annál kifejezőbb lakmusz papírja lehetne ez. Hogy végre ne egymás "savazása", hanem egy közös bázis, a labdarúgás játékmínőségének növelése legyen a cél. A klasszikus centerhalf jó értelemben vett periférikus látásával próbálom szemügyre venni a pályán, a pálya körül és az azt övező légkör változásait. Olvassátok az írásainkat és gondolkodjunk együtt! A Centerhalf csapata

Hasonló bejegyzések
Hagy egy válasz