“Storckunkon a kés”…avagy Feröeri hullámverés, andorrai hegyek – egy kis magyar futballmelankólia

“Storckunkon a kés”…avagy Feröeri hullámverés, andorrai hegyek – egy kis magyar futballmelankólia

 Keserű vb-selejtezősorozat után vagyunk. A feröeriek elleni egy gólos győzelem megfeküdte a futballszurkolók gyomrát. Íztelen válogatottat láttunk. Már a svájci tálalás után nehéz volt neki ülni az utolsó vb-selejtezőnek. Ráadásul a feröeri mérkőzés inkább felidézte, mintsem felejtette a torkunkon akadt andorrai falatot. Hogyan vált savanyúvá a vb – selejtezősorozat? Hogyan vesztettük el benne a futball ízeit fokozatosan?

Korai étvágytalanságtól a keserű szájízig.

 Reálisan nézve már a második mérkőzés után, a svájciak elleni hazai vereség után elvesztettük az esélyt a kijutásra. A csoport hozta is a maga realitását. Az biztosnak tűnt, hogy Feröer–szigetek és Andorra ellen sem Portugália sem Svájc nem fog pontot veszteni. A lettek játékerejét látva az sem forgott fenn, hogy a feröeri idegenbeli pontvesztésünket, az első feröeri hullámverést esetleg kiegyenlítik számunkra. A korai étvágytalanság, szurkolói csalódás érthető volt. Valljuk meg őszintén a csalódás fokozódott. A sorozatra visszatekintve a svájciak elleni hazai 2:3-nak volt egyedül igazi vb–selejtező hangulata.

A portugál klasszisokkal jobb csapat válogatottunknál. Az ellenük elért hazai tízemberes egygólos vereséget ugyan megünnepeltette a közvélemény. De a góljuk után már csak szétpasszoltak minket, hogy a durvaságokat és ez által a sérüléseket elkerüljék. Nem volt felemelő futballélmény. Persze mondhatnánk, ha mi kezdünk itthon az EB után a még örömittas portugálokkal és nem a svájciak…

storck-2

De hessegessük el a vég kezdetének sorsszerű ábrándját. Nézzünk, egy fájó ellenpéldát, egy másik örömittas csapatot az EB -ről: az válogatottat. Emlékszünk még a velük játszott EB mérkőzésre, egyértelműen jobbak voltunk nálunk. Izland ott kihasználta az angolok rossz formáját, és nyolc közé jutott. Most meg kijutott a vb-re, megelőzve a horvát, ukrán, török hármast. Az izlandiak kihasználták e csapatok gyengélkedéseit. Mi a svájciakét nem tudtuk. Ez a helvét válogatott gyengébb volt, mint az EB-n vagy az azt megelőző selejtezősorozatban. Ők is generációváltás előtti periódusban vannak. A játékukon is lehetett látni, nem úgy gurult a labda, mint korábban. Elég nehezen győzték le Feröert és Andorrát, még otthon is. Erre ellenünk meg sem izzadnak, kvázi magunkat verjük meg, a hazai sorsdöntő meccs után immár másodszor. Több mint érthető a szurkolói elégedetlenség.

Egy ilyen vereség után nem volt szerencsés Bernd Storck részéről magasabb polcra helyezni a svájci válogatott stílusát a portugálokénál.

A svájciak „bonyolultabb futballja” veri a portugálok „egyszerűbb futballját”? Ízlések és pofonok. A „portugál egyszerűség” a technikai kifinomultságot, az egyéni képzettséget takarja. A játékosabb és a gyorsabb gondolkodásét, amit taktikailag nehezebb megfogni és lekövetni az ellenfélnek. Minél több a kevésbé képzet futballista a csapatban annál több taktikai kötöttség kerül be a csapatjátékba. Sérelem oda, sérelem ide. A magyar – portugál után felénk érkező negatív portugál vezetői visszhangot nem tartom elhanyagolhatónak. Szembesítés történt. Szembesítették a keménykedő magyar futball jelenét a magyar labdarúgás szellemes múltjával. Sajnos a portugálok a pályán is bemutatták mindezt oda-vissza. Ez a riválisainkról alkotott kapitányi vélemény és a fizikai felkészítés állandó, sokszori kihangsúlyozása a magyar játékintelligencia jövőjével kapcsolatban keserű szájízzel tölt el.

Egyensúlyhiány, formaproblémák, a storck-i szemléletben rejlő dilemma.

A fentiek tekintetében felmerül a kérdés, hogy Bernd Storck irányítása alatt tovább fejlődhet–e magyar futballkultúra? Válhat-e még játékosabbá? Nem felejthetjük, Bernd Storck alatt felfogásban előbbre lépett a válogatott. Nem a tizenhatosa előtt táborozik le a csapat, aztán majd történik valami. Ha valami összejön, megünnepeljük, hanem majd elmagyarázzuk. Az EB – hez, és az EB – én mindez kevés lett volna. Fontos a labdabirtoklásra való törekvés. Láttuk a feröerieket, attól hogy nem volt náluk a labda, elkészültek a hetvenedik perc tájékára. Jött is a védelmi hiba. Felfokozott hangulatban és színvonalasabb kiadásban valami hasonlót mutatott a magyar válogatott Izlanddal szemben az EB-n. A kontinenstorna másik éles meccsén az egy ritmusra felhúzott osztrák válogatottat, labdatartással, másodszándékú labdarúgással, háromszögelésekkel ki lehetett zökkenteni és felülmúlni. Ami az osztrákok ellen sikerült, az a svájciak ellen is működhetett volna. Az első hazai meccsen élt is ez az elképzelés.

IMG_6242

Ki kell emelni, hogy a magyar háromszögek mögött és az ellenfél háromszögei előtt Gera Zoltán állt. Az ő játékintelligenciáját láthatóan nem tudta/tudja pótolni a magyar válogatott. A feröeriek dán kapitánya Király és Gera hiányát említette.

Bernd Storcknak nem volt igazán áthidaló megoldása Gera Zoltán pótlására, mint ahogy a csapatvázának megerősítéséhez sem talált igazán alternatív megoldásokat. Az EB-re kialakult tengely és csapattestet az elhúzódó és nem igazán sikerülő külföldi szerződések tovább gyengítették, ez további formaproblémákat vitt be a csapatba.

Törékeny egyensúly volt ez, amit kvázi Gera Zoltán tartott fenn. Ő volt csapat agya és szíve, akitől a csapattest végtagjaiba több vér áramolt. Elsőszámú futballistánk Dzsudzsák Balázs ezekhez a hullámokhoz sokat hozzá tud tenni, de Gera keltette hullámokat nem képes gerjeszteni. Dzsudzsák Balázs „szívszorító” meccs utáni interjúiban mindezt őszintén el is mondta.

Ezeket a „szívszorító” interjúkat egyszer – kétszer elfogadhatja a szurkoló, de azért a vezéregyéniség hiányán túl a csapattest további gyengeségei is felbukkannak. Honnan érkeznek idegenlégiósaink? Egyesült Államok, Egyesült Arab Emírségek, Kazahsztán, Kína.

Sok pénz, kevés futballhagyomány, többségükben az európai versenyrendszertől eltérő bajnoki lebonyolítás, utazások, meccshiány, formaprobléma.

Közben Bernd Storck két – háromhetes felkészülésről és a csapat fizikai formájának kiegyenlítéséről beszél, és ekkor is elsősorban az NB 1 –es futballisták felkészítésére céloz. Érdekes.Utóbbiak azért most jobban mozogtak idegenlégiós társaiknál, gondoljunk Ugraira vagy éppen Nagy Dánielre. Felmerül a kérdés, hogy utóbbi vajon miért nem kezdett Svájcban mondjuk Ugrai mögött, vagy éppen Feröer ellen. S ne felejtsük el az érem másik oldalát sem német, szerb edzők koptatják az NB1-es kispadokat. Mindez, kívülről nem vet jó fényt a szövetségi kapitány és az NB 1 – es edzők közötti együttműködésére. Érzünk némi ellentmondást ebben a varázserővel bíró szezonközi fizikai felkészítésben. Korábban is éreztünk egyensúlyhiányt. A német cserepad és edzésmunka többet ér, mint egy mérkőzéseket játszó jó magyar bajnoki forma. Ez a merevség beszűkíti a taktikai – technikai rugalmasságot és hátráltatja a csapatvázának szilárdságát. Az átmenet szempontjából pedig fájdalmas pillanatokat okoz. Közrejátszott az andorrai bukásban is.

dszsudzsák sír

Emlékezhettünk egy felesleges, vagy feleslegesen sok cserével felhígított oroszok elleni barátságos mérkőzés előzte meg az Andorra elleni világbajnoki selejtezőt. A langyos semmiből ment a csapat és a semmi ürességével érkezett haza. Az idegenlégiós – hazai futballista közötti egyensúlyhiányon – ami természetesen strukturális eredetű – Bernd Storck sem tudott enyhíteni. Sőt látensen erősítette is ezt, a kiválasztás módjával, az említett fizikai felkészítés hangsúlyozásával szakmai előítélet formáját öltötte. Mindezek együttes összjátéka forma problémákat (feröeriek elleni oda – visszaszenvedés), és egyéni hibákat (svájciak elleni nullapont) vagy éppen frusztrált futballistákat (felesleges keménykedések és reklamálások) generált.

A piros és sárga lapok ilyen irányból frusztrációs – pontokként is értelmezhetőek. Elhiszem, hogy a portugálok technikai fölénye elég frusztráló lehetett már önmagában is. De Priskin piros lapjában a formaprobléma is belejátszhatott. Dzsudzsák reklamálásért és Fiola erődemonstrációért kapott sárgalapjából már a szintkülönbségre, meghatározó és a vezéregyéniség közötti választóvonalra lehet következtetni. Valamilyen szinten megérthetjük sárgalapjaikat, de egyikőjük sem játszhatott Svájc ellen. Dzsudzsákkal egy szorosabb gólpárbaj nézhetett volna ki számunkra, különösen a meccs alakulását látván. De korábban Kleinheisler is összeszedett egy sárgát Andorra ellen itthon, Dzsudzsák elleni durvaságon vett egyből elégtételt. Ezzel viszont nem játszhatott a portugálok ellen idegenben.

Egyik sem volt csapatérdeket szolgáló, gólhelyzet kialakulását megakadályozó taktikai szabálytalanság.

Gera Zoltántól azért ilyen frusztrált sárga lapokat nem láthattunk, csak „taktikai”felindultságból, csapatérdekből követett el ilyeneket.

FullSizeRender_7

Belső perspektíva, magyar futball felezési ideje, melankólia

Láttuk, hogy ellenfeleink hogy láttak minket, a portugálok durvaságba hajló keménységünket vetették szemünkre. A feröeriek szövetségi kapitánya, Lars Olsenaz 1992 –es EB győztes dán csapat középhátvédje – a vezéregyéniségek hiányát látta csapatunknál. Kész tanulmány, hogyan értékelték a magyar futballistanemzedékek egyes képviselői a mérkőzést. A hat nyilatkozatból kettőben fordul elő konkrétan Bernd Storck neve, érdekes kontextusban.

Fazekas László: […] „A labdarúgás történelmében minden sikeres csapatnak volt egy stabil, hét – nyolc játékosból álló gerince, amelyre az edző támaszkodhatott. Ám ha a szakember állandóan cserélgeti a játékosokat, az azt jelenti, hogy képtelen megtalálni az ideális összeállítást. A mai napig azt vallom, hogy a labdarúgás mesterség. Ennek megfelelően nem mindegy, hogy mesteremberekkel vagy kisinasokkal akarom –e elvégeztetni a munkát. Egyik sem garancia a sikerre, de a mesterekkel nagyobb az esély.”

Nagy László:[…] „Mondhatjuk, hogy ennél csak jobb jöhet, de a mostani vb – selejtezősorozatot elvesztegettük a csapatépítés szempontjából, nem látom, hogy sikerült volna új játékosokat beépíteni, és megtalálni azokat a futballistákat, akikkel később jobb eredményeket érhetünk el. Azt sem tartom jó ötletnek, Bernd Storck szövetségi kapitány és sportigazgató egy személyben. Ki kéri rajta számon a szakmai döntéseket?”

Garaba Imre: „Az utolsó csoportmeccsen két egyenrangú válogatott találkozott egymással, legfeljebb a futballmúltunk miatt becsülhettük le Feröert. Azt azonban látni kell, hogy a rivális sokat fejlődött, a magyar válogatott pedig igencsak visszaesett az utóbbi évtizedekben. […] Semmi rendkívüli nem történt, már több évtizede az aktuális selejtezőcsoport harmadik helyéért vagyunk versenyben, a pótselejtező elérése hatalmas bravúr lett volna. A helyünkön vagyunk, mert egyelőre ennyit tudunk.”

Kovács Kálmán: […] „Nem az a gond Bernd Storckkal, hogy ő a szövetségi kapitány, hanem az, hogy a jelenlegi magyar labdarúgásban szinte mindent ő irányít. A látottak alapján viszont ehhez nincs meg a kellő tudása. Megjegyzem, nem biztos, hogy az a hibás, aki elfogadja a teljhatalmat, sokkal inkább, aki felkínálja neki.”

Vanczák Vilmos: „Annyi a pozitívum a kedd estében, hogy megnyertük a mérkőzést. A játékról sok jót nem lehet elmondani… [Ritka rossz hangulatú mérkőzés] Jó kérdés az is, vajon hogyan tovább. Látni kell, a mostani út nem vezet sehová. Megrekedt a fejlődés, változtatni kell.”

Lisztes Krisztián: […] „A győzelemnek a magam részéről örültem, a mostani csapattól többet nem lehetett elvárni. A svájci zakó után a közönség ezúttal türelmetlenebb volt, és ezt a csapat is megérezte. […] Örülök, hogy a gólunkat Böde Dániel szerezte, arra pedig, hogyan tovább, jó néhány éve keressük a választ. Kíváncsian várom a fejleményeket.”

Járassuk körbe egy kicsit a gondolatlabdát, ki hogyan kezeli és továbbítja.

Fazekas László, a céhes keretek között átadott futballtudásról és hivatástudatról beszél. A futball alapvető organikus felfogását hangsúlyozza. Nagy László nyilatkozatában már fellelhető a szakmai diktatúrákra való érzékenység, (ami a céhes keretek hivatástudatát elnyomhatja és meggyengítheti). Garaba Imre nyilatkozata (mintha az EB meg sem történt volna), kissé apatikus, a leépülés, a közöny sejlik ki belőle, (ami egyszer elveszett, mondjuk a mesterségbeli tudás és az átadását biztosító struktúra, az nehezen építhető újjá.) Majd ismét előkerül a szakmai diktatúrára való érzékenység Kovács Kálmánnál. A hetvenes – nyolcvanas évek vezetői atmoszférájának (a Kutas –rendszer, Mezey – éra mentalitása és veszélyei vetítődne ki) máig érő hangulata sejlik fel. A közelmúlt válogatott játékosai, Lisztes Krisztián és Vanczák Vilmos, már mélyebb véleményalkotásra nem is vállalkozik, maradnak a helyzetértékelésnél. Ez akár az említett mentalitás és futballközeg utóhatásaként is felfogható. Érdekesen pattogott a gondolatlabda. A céhes rendszer és a mesterség felfogás kiveszésének ritmusa, magyar futball közeg felezési ideje futballnemzedékről nemzedékre ismét elénk tárul, egy fél oldalon, néhány hasábon 2017. október 12.-én a Nemzeti Sportban.

_bernd_storck

Egy felpattanó gondolatlabda…

Miután a magyar futball energiájának felezési ideje és máig tartó íve ily remekül elénk tárult, mi is kíváncsian várjuk a jövőt. Nem bocsátkozzunk közeli jóslásokba. Ám, ha szem előtt tartjuk a legfontosabb kiindulópontot, Fazekas László mesterségbeli meghatározását. Majd mérlegre tesszük nemzedékbeli hozzáállásokat és a mesterségbeli tudás mellé rendeljük. Akkor a képlet szerint a jövő potenciális szövetségi kapitánya Gera Zoltán lehetne. Mesterségbeli tudása megkérdőjelezhetetlen, a tizenegy poszt bármelyikén tudott, tudna futballozni. Láthattuk tőle az évek során. Mindez sokoldalú gondolkodást feltételez. Az EB –szereplés nélküle elképzelhetetlen lett volna. A csapat egyértelmű és vitathatatlan szellemi vezére volt.

Amennyiben a magyar futball felezési idejét nézzük, a klasszikus, szellemes futball „magányos” képviselője volt az utolsó évtizedben. Megjárta a hadak útját, amely a lehetőségekre nyitottabb látásmódra nyújthat esélyt. Imádja a futballt, ami magas munkamorállal párosul.

FullSizeRender_5Mi sem bizonyítja jobban, hogy még mindig aktív. Az angliai évek tapasztalatai aranyat érhetnek, csak megerősítették elhivatottságát. Roy Hodgson vagy éppen Bryan Robson alatt pallérozódott, most is egy egykori nemzetközi klasszissal, Thomas Doll-lal dolgozik. A szurkolók szeretik, elismerik, elfogadják. A játékosok emberileg és szakmailag is felnézhetnek rá. Nem kommunikál túl, sem alul, a mesterség beszél belőle. Benne potenciálisan meglehet az a szakmai autonómia és távolságtartás, amit annyira hiányolunk évtizedek óta a magyar labdarúgásban.

Ez csupán egy megformált gondolat labda. Nem tudhatjuk, hogy vannak-e egyáltalán Gera Zoltánnak ilyen irányú ambíció. Látjuk a pozitív példákat Zidane, Guardiola, Niko Kovac. Gera Zoltánnak miért ne sikerülhetne ugyanez egy rövid átállás után? Persze mondhatná a futballszurkoló, esetükben szinte önműködő, míg nálunk inkább zavaros közegről beszélünk. Mindenesetre a magyar a futball jövőjéről gondolkodva Gera Zoltán későbbi kapitányi szerepe már most, a maga esetlegességen túl is felvetődhet. Egy remek kormányosból könnyen válhat jó kapitány. Ezzel a gondolatlabdával, úgy hiszem már most érdemes eljátszani. Különösen olyan hangulatváltozások közepette, amikor egy felfokozott és örömittas EB andorrai ködbe vagy feröeri szürkületbe fordul.

Szekeres Diána/centerhalf.hu

Hagy egy válasz