A futball – világbajnokságok klasszikus hősei: „Pitagorasz futballcipőben” és „Isten keze”

A futball – világbajnokságok klasszikus hősei: „Pitagorasz futballcipőben” és „Isten keze”

A klasszikus vb hősök

Pár óra és kezdetét veszi a világbajnokság. Szinte önmagától vetődik fel a kérdés: mitől válik egy vébé igazán felejthetetlenné? Mi tesz igazán élvezetessé egy világbajnoki tornát? A legnemesebb és legegyszerűbb választ adva: amikor egy futball – héroszt teljes páncélzata fényében láthattunk csillogni közel három – négy hétig. Ilyenkor a világklasszis formája a mezőny fölé nő, miközben mi nézők úgy érezzük, hogy játéktudása határán futballozik. Minden mozdulata történést hoz a pályán, változtat a játékmenetén, vagy éppen uralja a játékot. Ilyen világbajnoki – hérosz volt: 1962 – ben Garrincha, 1970-ben Pelé; 1986 – ban Maradona; 1990 – ben Mattheus; 2002 – ben a brazil Ronaldo. Ők vitathatatlanul világbajnoki győzelemig vezették válogatottjukat. 1966-ban a portugál Eusébio, 1974 – ben Cruyff nyújtott kimagasló és felejthetetlen játékot, nemzeti csapatukat és futballkultúrájukat addig nem látott magasságokig repítették. Az előző vébén egy futball – héroszhoz méltó teljesítmény volt, Arjen Robben – é. Az ő vibráló teljesítménye nélkül igen szürke és vérszegény vébét láthattunk volna.

Ennyi futball – hérosz, nehéz a választás…

Cruyff és Maradona! Miért pont ők? A mindenkori hős alapvonásai sugallták mindezt. A hős akadályokat győz le és felemel minket, valami újat hoz és alapít, komoly örökséget hagy ugyanakkor belső ellentmondásokat is rejt magában. Ilyen inspirációkkal telített futball – hérosz volt minkét világbajnoki hősünk. Cruyffot futball forradalmárnak tartották, de nem tudja a vb címet elhódítani. Maradona igazi mélységből a legnagyobb magasságokig jut. Élete és futballja az eufória és a kimerülés között váltakozik. És mindenekfelett a két világklasszis felejthetetlen teljesítményt nyújt az 1974 – es és az 1986 – os világbajnokságon. Igazi futball heroizmus jellemzi őket, a heroizmus alatt itt természetesen nem a kötelező küzdeni tudást, a kincstári „harcoljatok” keserű visszhangját értjük. Nem. Futball heroizmus alatt a versenyszellem és játéktudás természetes összekapcsolódását, az elfojthatatlannak  tűnő futball – energia vibrálását értjük.

Óriási jelenet és megtestesülése mindennek, amikor Cruyff a világbajnoki döntőben, mielőtt az házigazda nyugat – német csapat játékosai labdához érnenek, egy szóló után, már egy tizenegyest ki is harcol. Vagy 1986 – ban Maradona, mikor a két „isteni góljára” Lineker  válaszol és az angolok visszajönnének a meccsbe, az argentin 10-es  középkezdésből kvázi „nekiront” az ellenfél védelmének. És két, lábbal egymás után meghúzót rálépős csellel – ma Zidane – hoz kötik ezt a mozdulatsor –  kipörög és két védőt(!) hagy faképnél, helyzetre és gólra tör. Cruyff és Maradona, két kirobbanó futball energia, hazai oroszlánbarlang 1974 -ben, 1986 – os éhes oroszlánok, a két futball – hérosz szembeszáll.

maradona540

A héroszok elé tornyosuló akadályok (és a németek)

1974- ben Cruyff vezetésével a hollandok gyakorlatilag átrobognak Dél – Amerikán. Nyitómeccsükön Uruguay – t verik 2:0 – ra. A középdöntőben az argentinok ellen futballbemutatót tartanak, az ott elért 4:0 talán ki sem fejezi a két csapat közötti különbséget. Cruyff két gólt lő, egyszer a kapust fekteti el, a másik gólja egy remekül kivitelezett kapásgól a tizenhatos sarkáról. Mindkét gól a hollandok által szétcincált argentin védelmet fekteti két vállra. A döntőbe jutásról a brazilok elleni mérkőzés dönt, Cruyffot nem tudják tartani, brazil kiállítás és egy bevetődéses Cruyff gól.

74a7d454843f842b77f87357612945edA címvédő brazilok nehezen viselik, a hollandok szellemi fölényét. Érdekes, hogy döntőbe vezető úton három európai csapat (Svédország, Bulgária, NDK) közül éppen a magyar válogatottat vb szerepléstől utolsó pillanatban elütő Svédország tud O:O –át elérni. Ők ússzák meg egyedül gól nélkül a fojtogató holland dominanciát a világbajnokságon. A bolgárok ellen ismét futball bemutató 4:1, Cruyff lubickol. A középdöntőben magabiztos 2:0-ás győzelem a szívós NDK ellen.

A keletnémet válogatott az első csoportkör utolsó meccsén „óriási” meglepetésre 1:0 –ra legyőzi a házigazda nyugat – német válogatottat. De hogy a németek még a vereségből is tudnak profitálni, és nem csak (sport)diplomáciailag, az azt is bizonyítja, hogy ezzel a vereséggel Beckenbauerék elkerülték a középdöntő csoportban a címvédő Brazíliát, és a bombaformában futballozó Hollandiát. Ha a középdöntőben futottak volna össze, Hollandia vélhetően világbajnok.

Az 1986 – os világbajnokságon Maradona formája már az első meccsen megmutatkozik, cikázik, gólpasszokat ad, Argentína – Dél –Korea 3:1. A csoport rangadón egy parádés kiugrás, ütemtelen pöccintés az olaszok között, 1:1 a vége. Ennek a mérkőzésnek nem volt akkora súlya, mint a négy évvel ezelőtti középdöntőbeli argentin – olasznak, amikor Maradonát az olasz emberfogó Gentile ellehetetlenítette és az olaszok győztek. De az 1986 –os első gól, vélhetően Maradonából minden korábbi rossz érzést eltűntethetett. Sima 2:0 Bulgária ellen, Maradona folytatja, a védők a nyomát még bottal sem üthetik. Az egyenes kieséses szakasz rögtön egy örökrangadóval kezdődik, a Francescoli fémjelezte Uruguay jön.

A vb előtt még esélyesnek tartott „urukat” a dánok Laudrup kiváló játékának köszönhetően szétszedték, 6:1, de előtte a nyugat – németekkel 1:1 –et játszottak. Igazi dél – amerikai rangadó, Maradona szabadrúgásból egy kapufáig jut, és óriási erőket köt le, szoros (1:0), de megérdemelt továbbjutás. Ezután jön az emlékezetes Anglia elleni negyeddöntő és Maradona két felejthetetlen gólja. Igazi fordulópont a 2:1 –es győzelem, a lendület a világbajnoki címig kitart. Az elődöntőben a mindig szívós belgákat Maradona két találata – egy az olaszoknak lőtt gólhoz hasonló kiugrás és az angolok elleni szólóhoz mérhető alakítás – hűti le. A világbajnoki döntőt az argentin 10 – es zsenialitása dönti el, 2:0 – ról a nyugat – németek még visszajönnek 2: 2 – re, de Maradona szokásos védőgyűrűjét egy remek ütempasszal, kiemeléssel átjátszza: 3:2. Argentína világbajnok!

Mindkét klasszis elé a végjátékban a németek tornyosultak. Mindkét esetben a német válogatott igazi tornacsapatként, fokozatosan formába lendülve jut döntőbe. A németek 1986 – ban egy dánok számára fontos presztízsmecset elveszítenek a csoportban, de papíron a könnyebb ágra kerülnek (Marokkó, a házigazda Mexikó, és az elődöntőben a brazilok elleni drámai negyeddöntőben elfáradt franciákat ejtik ki). Az 1974 –es német világklasszis, az 1986 – os jó csapat volt. A hollandok 1974 –es világbajnoki címe, a kapusposzton dőlt meg, Cruyffék hiába jutottak át a német védelmen többször, Sepp Maier remekül védett. Cruyff és Maradona, döntők és a németek, újabb párhuzam.

Mégis ami közös bennük, és az utókor és a nézők számára a legfontosabb: a két világklasszis kiváló formája és játéka, fordulatos és izgalmas világbajnoki döntőket eredményezett.

Pitagorasz futball cipőben, az örökség.

Cruyff esetében a holland futball forradalomról és barcelonai örökségről beszélhetünk. Ugyanakkor Cruyff csupán egy világbajnokságon szerepelt, igaz Nyugat – Németországban úgy játszott, mint aki legalább négyen futballozott volna. Nem véletlen, hogy az 1974 – es vébé említésekor Cruyff és holland válogatott jut sokaknak elsőként eszébe. Modernizálták, magasabb szintre helyezték a labdarúgás szellemiségét, de csak másodikak lettek. Sok tekintetben az 1954 –es magyar válogatott sorsörökösének és szellemi utódjának lehet tekinteni őket. Rinus Michels a hollandok akkori edzője, az Aranycsapat játékát elsődleges és követendő mintaképnek tekintette.

Cruyff a szaksajtótól „Pitagorasz futballcipőben” elnevezést kapta. A megszemélyesítés találó, akkor pedig különösen, ha a futballt a támadó háromszögek kialakítása és átlós hármas védekezések közötti örök küzdelemként fogalmazzuk meg. A mozgó Pitagorasz tétel mentén alakult ki a magyar sokmozgásos a holland totális futball.  A hollandok új fejezetet nyitottak, alkalmazták a lestaktikát, a letámadást, de a legfontosabb, hogy a Puskásék által tökélyre vitt helycseréket, a 2 vagy 3 személyes mozgó háromszögeket (kényszerítők – helycserék) folytatták és terjesztették ki a csapatjátékra.

Ebben Cruyffnak kulcsszerep jutott, aki mozgásszabadságával irányító és cselező készségének utat adott a társaknak, és a megnyitott területeket oda – vissza, előre – hátra, szélességben és hosszúságban, mélységből és lendületből használta ki a csapat. Vagy éppen fordítva, Cruyffnak készítették elő a teret. Ennek ékes bizonyítéka volt a már említett döntőbeli tizenegyes előtti Cruyff – alakítás.

gettyimages-52014979

A holland klasszis ennél az alakításánál labda nélkül és labdával is szinte végig futott a posztokon. Tervezett improvizáció volt, ami Cruyff cselező készségére épített. A társak elvonó helyezkedésekkel területet szabadítanak fel Cruyff számára, folyosót nyitnak. Gyakorlatilag a kosárlabdában gyakran látott egy egyezés utáni betörést látunk Cruyff – tól, csak éppen futballpályán. Bravúros, mind a kivitelezés, mind az elgondolás, a magabiztosság és a bátorság pedig lenyűgöző. El tudjuk képzelni, hogy Messi vagy Neymar kvázi utolsó emberként a csapattársak által ott hagyva, a németek ellen elkezd egy – egyezni egy világbajnoki döntőben. Aligha. Cruyff mindezt, non plus ultra Németországban, a müncheni oroszlánbarlangban hajtotta végre.

Látható, a jól cselező játékosok megtörik a védekezés begyakorolt Pitagorasz tételét, ráadásul, aki ezt mélyebbről vállalja fel, úgy, mint Cruyff 1974 -ben vagy éppen Maradona 1986 –ban lendületből robog át a védelmi vonalakon. Másrészt azzal, hogy különböző játékszituációkban bármikor levesz egy embert, és magára von többet, változatosabbá válik a passz és helycserés támadójáték. A védelem nem tudja olvasni, a pálya minden szegletében kialakulhatnak támadóháromszögek. A Cruyff örökségnél maradva, ezt bizonyította a nemrég lejátszott német – spanyol felkészülési mérkőzés is, a Löw csapat által sokat gyakorolt, ám kicsit mechanikusabb poszthelycseréit, a spanyolok mozgékony középpályája felülírta kreatívabb helycseréivel, melynek központjában a jól cselező Isco állt. A németek nem nagyon tudták, hol a labda, de főleg azt nem tudták, hogy kihez fog kerülni…

„Isten keze”: a mitológia realitása.

Maradona népi hősből nemzeti hőssé, igazi futball – hérosz vált. Ellentmondásosság és zsenialitás egyszerre öltött benne testet. Ez a kettőség végig vonul négy világbajnoki szereplésén 1982 -től 1994 – ig. Formájától függetlenül mindig kiemelkedik a mezőnyből, de 1982 – ben durva szabálytalanság a brazilok ellen és kiállítás; 1986, az angolok elleni kezezéses gólja; 1990 – ben az itáliai vébén kézzel véd a szovjetek ellen; a dél – olaszokat nápolyi futball hőseként az olasz válogatott ellen kapacitálja( az észak – déli feszültség jegyében) –  az olasz – argentin elődöntő előtt; 1994 – ben doppingbotrány amellyel argentin vb arany nagyon is reális reménye elúszik. Labda és játékérzéke mindezek ellenére mindig mindenhol egyetemes csodálatot váltott ki. A csúcspont vitathatatlanul Az 1986 – os mexikói világbajnokság. Ritka és megismételhetetlen teljesítményt nyújt a pályán. Igazi futball üstökös. Az üstökösök pedig mindig új értelmezéseket nyernek.

Maradona 1986 – ban látott zsenialitása felejteti az 1978 –as hazai pályán megszerzett argentin világbajnoki cím keserű megítélését. Az argentin katonai junta árnyékában lejátszott vb – t a résztvevők nagy része nem érezte tisztának. Maradona 1986 – os teljesítményével ráadásul egy igazi szabadsághős szerepébe kerül Latin – Amerikában. Érdemes a színpadra egy pillantást vetni, a hős minél jobb megértéséért. Egy társadalmi egyenlőtlenségtől terhelt és erős megosztottságban élő Latin – Amerika tárul fel, ahol a vidéki népesség növekedése, a városi nyomornegyedek kiterjedéséhez vezet, miközben a szegény néprétegek lakói és a munkásosztály között kicsi az  átjárási lehetőség.

Ahol a középosztály tarka és megosztott, a szűk elit valamint az amerikai befolyás gazdasági előnyeit éppúgy élvezi, mint ahogy annak árnyait, és negatív társadalmi következményeit  ostorozza. Ellentmondásokkal teli és éles választóvonalaktól szabdalt latin – amerikai társadalomkép bontakozik ki, ahol alacsony a társadalmi kohézió és összetartás, ellenben magas az individualizmus és az egoizmus.

A társadalmi kötelékeket a baloldali szocialista mozgalmak és a katolikus vallás próbálja megteremteni és kiegyenlíteni, latin – amerikai jellegzetességként olykor ideológiai ellentéteteket felülíró együttműködésben. Ez a társadalmi felülnézet és rövid háttér megvilágítja, hogy emelkedik a mélyről érkező és futball által feltörő Maradona mitologikus hőssé.

Hogyan tölti meg egyszerre a népi, az argentin nemzeti, a baloldal populáris, ugyanakkor a kultikus hérosz, az igazi „futball – szent” hősképét.

Az 1986 – os vb út két állomása az Uruguay elleni nyolcad- döntő, majd az angolok ellen vívott emlékezetes negyeddöntő ezt az emelkedést remekül illusztrálja. Előbb Argentína legyőzi az ősi riválist és szomszédot, Uruguay-t, majd Maradona vagabund csibész „fejes gólja” és zseniális szóló gólja után kiejti Angliát. Argentína ezzel szimbolikus elégtételt vesz Anglián, 1982 –es falkland – i háborús ellenfelén. Maradona a vb – k történelmének legnagyobb szóló góljával szentesíti a szabálytalan gólját. Mindezek után és mindebben ott érezzük a latin – amerikai társadalom teljes ellentmondásosságát. Az individuum, Maradona legyőzi a nyugati imperializmust Anglia képében, miközben „Isten keze” villan.

Maradona keze hasonló játékhelyzetben, éppúgy villant volna Belgium vagy Németország ellen is. Látható volt tőle ez a ravasz mozdulat az olasz bajnokságban, ez a bukfencből eredő és a csukafejes megtoldó mozdulat mondhatni Maradona egyik „védjegyévé” vált. A grundfutball csibészsége, a szenvedély, a technikai gondolkodás köszön vissza benne. A „nem vagyok magas, de speciális képességeim vannak, kiegészítem a hiányosságomat. Ravasz találmány! Maradonára általában, de 1986 –ban pedig különösen jellemző volt, hogy elképzelhetetlennek tűnő ütemhátrányokat dolgozott le a védőkkel szemben, vagy éppen cseles labdavezetéseivel ütemzavarokba kergette őket.

Igazi üstökösként futballozott. A csoportmeccseken ütemhátrányból lőtt gólt az olaszoknak, a belgák elleni így szerezte az egyik gólját, a hosszú becsúszó védőlábak és a kitörő kapus között. Az angolok ellen szerzett „fejes gólja” is ilyen helyzetből adódott. A „fejes gólt” megelőző támadást pedig Maradona cselei okozta ütemzavarok vezetik fel. Ütemzavarokat sokszor Maradona mesteri labdás cselei készítik elő.

A belgák elleni góljánál Maradona az eltervezett mozgásirányával ellentétesen a védő felé tolja a labdát (a csali), a védő a labdára összpontosít automatikusan, és már jön is a labdás irányváltás, lendületből jöhet a szlalom, ahol a védők már ütemzavarban vannak. Nem kettő, hanem általában 3 – 4 embert hagy állva az argentin világklasszis, szinte minden vb meccsen végrehajt két – három ilyen szólót. Gyakran az alapvonalig megy le és hajszálpontosak a beadásai lábra – fejre egyaránt.

Ilyen típusú szólóval indult meg az angol védelemre a „fejes gólja” alkalmánál is. Maradona saját magát, formáját, és lendületét hazudtolta volna meg, ha ösztönösen nem hajtja végre ravasz találmányát. Ebben a gólban benne volt az általa keltett ütemzavar, az általa ledolgozandó ütemhátrány és a helyzet kívánta ravasz vívmány.

A futball héroszok szülőhelye és érése

Pitagorasz elméje és Isten keze egy mitologikus helyhez kötődik: a grund/utcai futballhoz. Ez a futball héroszok kezdeti fejlődésének színtere. A grundfutballban megszerzett érzék és mozgásosság, a periférikus látáson és a cselekvés gyorsaságon keresztül, a játékintelligencia elmélyüléséig hatol. Ez visz fel profi futball legnagyobb magasságáig. Maradona kivételes labdaérzékében ott van a végtelen dekázás állandó gyakorlata, amely elvezet a játékszerrel való bánásmódtól technikai kivitelezés összetett felépüléseihez. Miközben a grundfutball a maga kísérletező szabadságában szűk területek, a sok rivális legyőzésének megszokásából játékhelyzetek gyorsabb mérlegelését készíti elő.

1528254843378

Mélyül a játékintelligencia, amely majd a játékszituációk váratlan és gyors megoldásánál mutatkozik meg később. Láttuk hogyan épült fel Maradona kezezés világbajnoki gólja a futballból, megcsodáltuk esetében miként ér oda ütemhátrányból a belgák vagy az olaszok ellen, és rúgja el ütemtelenül a labdákat a kapus és a védők mellett. Említettük Maradona mesteri labdás cseleit, ahol talán legjobban érzékelhető és látható a labdaérzék és intelligencia egymásba épülése, rétegződése.

A labdaérzék és játékérzék hasonló felépüléséről tanúskodnak Cruyff oktatófilmbe illő labdavezetései. Labdás rágyorsításai élményszámba mennek. Ahogy lábfej középső részével finoman megtolja maga elé a labdát, majd hirtelen mellélép és a lábfej külső élével, többször érintve a labdát rágyorsít, („Oktatófilm!”). A Cruyfftól látott finom, de éles kitörések, az irányváltások és a labdavezetési technikák variációi őrületbe kergetik ellenfeleit. A két klasszis játékából leszűrhető általános tanulság. Első a labda és játékérzék kifejlesztése, utána jöhetnek a taktikai műveletek, ha ez a sorrendiség felborul vagy egyensúlyát veszti, akkor a futballtudás is sérül, és nem bontakozhat ki a maga teljességében. A két világklasszis szinte a futball – teljességét ostromolta, hiszen a labdarúgás  egész technikai eszköztárát felvonultatta az 1974 – es és 1986 – os világbajnokságokon. Robbanékonyság, gondolati gyorsaság, finom passzok, pazar cselek, látványos kapásrúgások és fejesek, a labdavezetés legmagasabb foka. A két vezéregyéniségben a technikai képzettség, a fókuszáltság, a futballszenvedély harmóniája egyesült. A labdarúgás legmélyebb szépségeit hozták felszínre egy világbajnokság alatt.

 Két futball – hérosz nagyszerű vb teljesítményének apró, esszenciális felelevenítése volt csupán mindez. Cruyffhoz hasonló gondolkodó kvalitás és Maradonához mérhető ösztönös vezér ritkán mutatkozik meg teljes fényében egy világbajnoki tornán…

Hagy egy válasz